~ 17. fejezet - Akarom magamnak!

Sziasztok! Annyira szégyenlem magam amiért csak most hozok részt, de van rá magyarázatom!Most ezt nem részletezném, nem akarok untatni senkit! na de a lényeg, hogy itt a fejezet és a következő ismételten 4 komi után érkezik!:) És mit szóltok az új kinézethez?:D Remélem tetszik! :* Jó olvasást! xX
 
Rá se néztem Harryre, mintha ott se lenne.
-Megkaphatnánk végre a koktélokat?!-emeltem fel a hangom. Szétrobbanok az idegtől, elvakít a düh. Miért érdekel egyáltalán?! Miért? Miért bolondított magába? Kérdések, kérdések, de a válaszok mindig elmaradnak ebben az elbaszott világban.
-Jaj elnézést, hát persze!-vinnyogta majd hátradobta a platinaszőke haját.
-Szia...Brooke!-szólalt meg végre Harry.
-Heló!-válaszoltam "lazán", de még mindig kerültem a szemkontaktust. A szöszi sietősen nyújtott át két poharat mire én hitetlenül felnevettem.
 -Ez mi?! Én négyet kértem!-förmedtem rá.-Nem flörtölni kéne munkaidőben hanem elvégezni a munkát!-megragadtam a két poharat majd elindultam a helyünkre. Harry hirtelen jelent meg, majd leült mellém. Idegességemben legszívesebben eltörnék pár poharat meg széket.
-Miújság lányok?-vigyorgott.
-Semmi közöd hozzá!-vágtam rá flegmán. Esküszöm, megőrülök. Még van pofája ide jönni?! Inkább menjen bámulja tovább a pultos csajt...
-Ennek mi baja?!-húzta fel a szemöldökét Kat felé fordulva. Elegem lett, és egyszerűen kirohantam majd leültem a lépcsőre és az eget kémleltem.

Titokzatos férfiak. Ígéreteket tesznek, melyeket eszük ágában sincs megtartani. Hazugságokkal áltatnak, hogy megkapják, amit akarnak. Sokkal veszélyesebbek, mint ahogy kinéznek. Igen. Anyáink a lelkünkre kötötték, hogy ne bízzunk olyan férfiakban, akiket nem ismerünk, és azokban, akiket ismerünk, nos... őbennük se bízhatunk mindig. Még jó, hogy nézek született feleségeket... Elmélkedésemet egy mély, rekedtes hang zavarta meg, amit ezer közül is felismernék.
-Héé! Mi a baj?!-kérdezte aggódóan mire én bizonytalanul átöleltem és a mellkasába fúrtam a fejem.Olyan jó érezni az illatát és közel lenni hozzá. Ilyenkor úgy érzem senki sem bánthat és végtelenül boldog vagyok. A fenébe is pillanatok alatt megváltozik a véleményem! Akarom magamnak Harryt, jobban mint bármi mást!  Hirtelen elhajoltam és mélyen a szemébe néztem, aztán a tekintetem a a szájára tévedt.
-Harry, én.-még mindíg a száját néztem ami vészesen közeledett az enyém felé. Édes csókunk közben beletúrtam a hajába ő pedig a derekamat simogatta. Ezt a csodás pillanatot Kat zavarta meg...
-Umm. Én csak...vagy?!-dadogott mint egy idióta beszédhibás. Nagyon vicces volt.-AAA annyira gáz vagyok, biztosan megzavartalak titeket! Itt se vagyok! Aztán folytassátok!-hadarta el majd sarkon fordult és elment. Harryből és belőlem egyszerre tört ki a nevetés.
-Hol is tartottunk?-nézett rám édesen, mosolyogva.
-Sajnos elfelejtettem. Emlékeztess!-pusziltam meg az orrát, mire Ő az ölébe húzott és vadul csókolózni kezdtünk. Nyelvünk vad táncot járt egymás szájában. Rájöttem: Egy csók többet mond minden szónál!
-Nálam alszol!-jelentette ki, majd  anyakamat kezdte kínozni. Szívta, harapta és simogatta.
-Nem!-nevettem.
-Kérlek!-nézett rám kölyökkutya szemekkel és lebiggyesztetett ajakkal. Szó szerint elolvadtam. Már nem tudok nemet mondani. Kézen fogva sétáltunk el a kocsijához. Az út csendesen telt, csak mosolyogtunk egymásra. Harry keze megtalálta a combomat és simogatni kezdte, Én ekkor döbbentem le: Most készülök odaadni magamat egy srácnak akit egy hete ismerek de teljesen belé estem. Egy elég nagy házhoz értünk, gondolom ez Harryé. Megfogta a kezem és a bejárat felé húzott. Kihalászta a farzsebéből a kulcsait, kinyitotta az ajtót, majd bementünk. Levette a cipőjét majd mosolyogva rám nézett.

~ 16. fejezet - Lost pub

Sziasztok! Mivel meglett a 4 komment itt is az új rész :) A következő fejezet ismét 4 komment után jön! Jó olvasást! xx

-De…. Amikor benyitottam rajta feküdtél!-mondta meglepődve. Mindhárman csapkodtunk a nevetéstől. Stef zavart meg minket.

-Látom jól szórakozik a kisasszony!-nézett rám szigorúan, mire mindenki elhallgatott.-Gyere a dolgozószobába, beszélni akarok veled!-ezzel el is ment.

-Umm. Stefan is benyitott. Meg akarta ölni a srácot, de leállítottam. Ő még mindig abban a tudatban él, hogy kislány vagy…

-Nee!-sóhajtottam, majd vonakodva ugyan de bementem a dolgozószobába.

-Szia!-köszöntem bizonytalanul.

-Te mégis mit képzelsz magadról?! Azt akartuk, hogy érezd jól magad… De nem így! Itt hemperegsz egy idegennel?! Úgy viselkedsz mint egy…. Óriásit csalódtam benned!-fordult el.

-Legalább tudnád, az igazságot! Miért nem kérdezel?! Inkább belém gázolsz azzal, hogy ribanc vagyok?! Én is csalódtam benned!-kiabáltam de mintha meg sem halotta volna. Ott állt értetlenül.-Stefan! Nem vagyok már 10 éves! Tudom, hogy mit akarok és jelen pillanatban Harry az amit mindennél jobban akarok!

-Nem érdemled meg a nevemet!-mondta szinte suttogva. Egy világ tört össze bennem amikor ezt kimondta. Sosem éreztem magamat ennyire… megbántottnak.

-Nem tudom elhinni, hogy ezt mondtad!-válaszoltam alig hallhatóan majd a könnyeimmel küszködve szobámba siettem. Azt sem tudja mi történt és, hogy mit érzek! Még sosem láttam ilyennek Stefant. Mérges volt és rettentően csalódott. Mégis mekkora lotyónak néz engem?! Rádöbbentem, hogy az elégedettség és boldogság az én életemben legfeljebb percekre létezik, és akkor is csak illúzió. Mindig van valami rejtett hiba, mely csak arra vár, hogy előbukkanhasson és mindent elrontson.

-Elmegyek!-jelentettem ki magamnak sírva. Kat anyukája biztosan megengedi, hogy ott aludhassak pár napig. Remélem… Bepakoltam egy-két ruhát egy táskába és kisírt szemekkel lesiettem a nappaliba, ahol Felicia és Kat síri csendben ültek.

-Kat aludhatok ma nállad?-kérdeztem szipogva.

-Stefan azt mondta, hogy nem érdemlem meg a nevét…-válaszoltam halkan.

-Mi?! Stefan!!!!-kiabálta idegesen Felicia majd elindult a dolgozószoba felé.

-Megyünk?-töröltem meg az arcom, mire Kat bólintott egyet.A Kat házához vezető út csendes volt és nyugodt. Mikor Katherine kinyitotta az ajtót én automatikusan a szobája felé vettem az irányt de megállított.
-Brooke! Mi vidítana fel?-kérdezte.
-Most hogy így mondod....Jól esne egy Sex on the beach...-mosolyogtam.
-Hát figyelj vannak ismerőseim akinek tuti bejönnél... Csak a tengerpartot kell valahogy megoldani de akár felhívhatjuk Harryt is....
-Én a koktélra gondoltam!-nevettem.
-Ja értem...Akkor válts emberi alakot és bulizzunk!!-kiabálta...Ezt szeretem benne! Mindig feltud vidítani. Előkotortam a táskámból pár göncöt és késznek nyilvánítottam magam. Nem sokkal később el is indultunk a Lost Pub-ba a törzshelyünkre. Szeretünk ide járni mert egyáltalán nem zsúfolt. Általában egy két-ember szokott iszogatni..Ahogy beléptünk az ütött-kopott ajtón csalódnunk kellett. Körülbelül 40 pasas perzselő tekintetével kellett találkoznunk. Sóhajtottam egyet majd a szememmel kutattam egy üres hely után. Mikor találtam egyet, megragadtam Kat kezét és odahúztam. Pár másodperc után egy nagymellű szöszi jelent meg hatalmas művigyorral az arcán.
-Hellóka! Mit hozhatok?-legszívesebben letörölném azt a vigyort...
-Két sex on the beach lesz! Vagy inkább négy!-mosolyogtam.
-Okéka! Hozom!-válaszolta vinnyogó hangon mire én megforgattam a szemeimet.
-Brooke! Mi bajod van? Majdnem kinyírtad a szemeddel...-nevetett Kat.
-Irritáló volt...a feje!-vallottam be nevetve.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk....Az ott Harry?-váltott át boldogból meglepettbe.
-Hol?

-Ott a pultnál...Úgy bámulja a szöszi műmellét mintha muszáj lenne...

-Bámulja csak...Nem vagyunk együtt!-mondtam nyugodtan, mintha ez semmiség lenne, de belül felrobbanok!-De az a ribanc végezhetné a munkáját és kihozhatná az italunkat!-álltam fel és idegesen és a pulthoz siettem.

~ 15. fejezet - Kínos

Hosszabb kihagyás után megérkezett az új rész. Nem igazán kapok visszajelzéseket, hogy milyen a történet, és ez elszomorít :(  Ezért a folytatás, csak 4 komment után érkezik! <3

Shanelt egyébként egy bárban ismertem meg körülbelül egy évvel ezelőtt. Néhány napig egy párt alkottunk, de aztán rájöttünk, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni. Így hát eldöntöttük, hogy nyitott kapcsolatban folytatjuk tovább ami azt jelenti, hogy ő is randizhatott és én is. Viszont ha kellett egy kis ágytorna ott voltunk egymásnak.Visszagondolva, felfordul a gyomrom önmagamtól. Hogyan használhattam ki ennyire?! Persze tudom, hogy ő is benne volt...Brooke mellett megváltoznék. A szemem előtt kéne tartanom, amit anya mondott nekem mindig..

"A szerelem nem birtokol, nem is bitorol. Nem szolgává tesz, hanem felszabadít. Nem gúzsba köt, hanem ünnepi csokorba"

*Brooke szemszöge*

Mikor Harry elment boldog voltam, mert azt mondta keresni fog. És én hiszek neki. Unalmas pillanataimban úgy döntöttem, hogy áthívom Katet. Írtam neki egy sms-t. Megmosolyogtatott a gondolat, hogy pár perccel ezelőtt még Harrynél volt a telefonom. Belemélyedve a gondolataimba alig vettem észre, hogy Kat reagált az üzenetre. Természetesen átjön és hoz fagyit. Igen nálunk ez megszokás. A nagy beszélgetésekhez elengedetlen egy kis jeges csoda. Fél óra múlva már kopogtattak is az ajtón, amit vigyorogva nyitottam ki, majd Kat nyakába ugrottam. 

-Neeeeee! A fagyi!

-Jó bocsi!-nevettem.-Gyere!

Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén és enni kezdtük a jégkrémet...villával. Igen ez elég fircsa de mi magunk is azok vagyunk. Nemhiába mondják, hogy a cselekedeteink tükrözik a személyiségünket.

-Na és mi van Zaynnel?-kíváncsiskodtam.

-Hát ne akadj ki, de...

-Mi?! Terhes vagy?!!!!-néztem rá ijedt fejjel.

-Mi?! Dehoygis!-nevetett majd felhúzta a pólóját. Az oldalán feketén virított egy évszám, amit nem tudtam hová tenni.

-1993. január 12. Ez mi?

-Zayn szöletési dátuma!-pirult el.

-Ez ennyire komoly? Ez nagyon édes Kat!-ámultam.

-De Ő még nem tud a tetkóról.. Teljesen magába bolondított. Ezelőtt sokat tűnődtem azon, hogy mi is valójában a szerelem.  Talán sosem fogom rá megkapni a választ, mert erre nincs válasz. Ezt egyszerűen érezni kell tiszta szívedből és lelkedből. Ha érzed, de nem tudod szavakba önteni, akkor az már szerelem.-mondta elgondolkodva. Ez annyira de annyira rám illik. 

-Teljesen így gondolom én is. Amikor úgy érzed, hogy nem is a gravitáció tart a földön, hanem Ő...
-Alkonyat mániás!!!-vágta rá nevetve mire mind a ketten röhögésben törtünk ki.
-Ez jó volt...Na de mesélj! Mi van Harryvel?-bökött oldalba.
-Semmi.. M-mi lenne?-dadogtam.
-Ne nézz hülyének Brooke! Látom, hogy virulsz és tuti, hogy Hazza keze van a dologban!-kacsintott.
-Hát...Tegnap átjött filmezni aztán meg itt aludt.-mondtam elpirulva.
-Nagyon fájt?-nézett rám aggodalmasan.
-Mi?-kérdeztem meglepődve, egy cseppet sem értettem a kérdést.
-Mondjuk ez mindenkinél változó..Nekem például nem fájt annyira de elvileg minnél később annál fájdalmasabb..-magyarázta.
-Katherine te miről beszélsz?!-emeltem fel a hangomat.
-Hát az ártatlanságodról kincsem, ami már nincs!-kuncogott.
-Jesszus mi nem feküdtünk le! Szűz vagyok, okééé?!-mozgattam idegesen a karomat.
-Mi?!-nézett rám értetlenkedve mire fejbecsaptam a villámmal és hangos, vinnyogó nevetésben törtünk ki.
-Mindig rosszra gondolsz!-boxoltam bele a karjába.
-Rossza az aki rosszra gondol de hülye aki nem!-vigyorgott.Hirtelen ajtócsapódásra lettünk figyelmesek. Felicia és Stefan nyilván hazajött.
-Sziasztook!-ordítottam mint egy idióta. Kat megismételte a az ordibálásomat.
-Helóóó!-jött be Felicia.
-Stef?!
-Még beugrott a boltba. Brooke..Tegnap az a fiú ugye nem volt veled durva?! És ugye nem fájt annyira?!-kérdezte miközben fogta a vállam. A tenyerembe temettem az arcomat és vinnyogtam miközben Kat csapkodott és sírt a röhögéstől.
-Szűz vagyok!-kiabáltam nevetve.

~ 14. fejezet - Felejtés

Sziasztok édeseim :) Itt is a következő rész egy váratlan fordulattal.:) Komizni és feliratkozni ér!:) Jó olvasást és kellemes vakációt! :) xoxo


*Harry szemszöge*

El kellett jönnöm, nem találkozhatunk többet.Nem akarok szerelmes lenni, én csupán pár együtt töltött éjszakát szeretnék. A szerelem hülyeség, pláne annak aki szereti a szabadságot és én szeretem. Lehet, hogy ez gyávaság de félek az elkötelezettségtől. Ezért nem volt még egyetlen komoly kapcsolatom sem, de most itt van Brooke. Mellette jobb embernek érzem magam, és akarom Őt. Először csak le akartam fektetni, mit ne mondjak már elég kanos vagyok. Felhívom Shanelt. Kikapirgáltam a farzsebemből a telefont.
-Mi a..?!-döbbentem le. Ez nem az én mobilom! Más a háttérkép és még a karcolás sincs rajta. Felhívom Brooket. Vagyis felhívom magamat?!
-Brooke! A telefonom...-hadartam el.-Elmegyek érte!-vakartam meg a homlokom.
-Várlak!-szólalt meg végre majd bontotta a vonalat. Nincs más választásom. Nagyot sóhajtottam Brooke házához érve. Remélem felül tudok majd kerekedni a vágyon, hogy megöleljem, megcsókoljam. Erősnek kell maradnom, a saját érdekemben. Bekopogtam az ajtón. Brooke arcán gyönyörű mosoly terült szét. Csábító volt és gyönyörű, ahogyan mindig.

-Bejössz?-szakított ki a gondolataimból.
-Umm.. Én... Sietnem kell!-dadogtam, miközben tökéletes ajkait kémleltem. Elkapta a karom majd gyengéden behúzott a házba. Mosolyogva közeledett felém és egy édes csókot lehelt a számra. Nem bírtam ki, visszacsókoltam és a kezeimet a dereka köré fontam. Ellenállhatatlan ez a lány. Minden egyes perc amit vele töltök egyszerűen mesés. Ha tehetném a nap 24 órájában csak ölelném. Az illata megbabonáz. Ez volna az a híres neves szerelem?!
-Mi a baj?!-kérdezte Brooke két csók között.
-Semmi... Csak... Mennem kéne!-válaszoltam ridegen.
-Ugye nem tűnsz el?!-nyújtotta át a telefonom nevetve, majd én is átadtam neki az övét.
-Dehogy is!-küldtem felé egy nyugtató mosolyt majd egyszerűen elsétáltam. Igen, elsétáltam a lány elöl akibe azthiszem beleszerettem. De el kell felejtenem és ennyi. Most pedig elmegyek Shanelhez.
                                                                           *
Fél óra múlva már a sokszor látott kopott, barna ajtó előtt álltam. Átgondoltam a dolgot, majd bekopogtam. Shanel ajtót nyitott egy szál fehérneműben, önelégült vigyorral az arcán.

 

-Szia! Harry....-dobta át szőke haját a vállán.

-Bemehetek?-néztem rá unottan.

-Te bármikor!-nevetett, bár én ezt vihogásnak nevezném. Leültem a kanapéra, Shanel pedig egyből letámadott. Rámült lovaglóülésben és a vállamat kezdte masszírozni.

-Mi a panasza az úrnak?!-nyomott egy undorító csókot a számra. 

-Tudod te!-nyaltam meg a szám majd a combja alá tettem a kezem és felálltam. Neki nyomtam a falnak majd vad csókolózásba kezdtünk. Őrült nagy különbség van Shanel és Brooke között. Brooke kedves, érzékeny, és törődik velem, miközben Shanel sosem kérdezte meg, hogy mi van velem.... De hát ezt akartam, nem?! Hirtelen eszembe jutott Brooke... A gyönyörű mosolya, a sötétbarna haja és a bámulatbaejtő szeme. Nem tehetem ezt vele! 

-Harry!-Shanel ideges hangja zökkentett ki a gondolataimból.-Nem akarsz mondjuk levetkőzni?!

-Eszemben sincs!-ezzel a lendülettel fogtam magam és elviharzottam.

  

FONTOS!

Sziasztok kincseim!:) Nem tudom láttátok-e ezt a szemetet de én most szeretném leírni a véleményemet!
 http://m.nlcafe.hu/hirek/altalanos/Minden-amit-a-One-Direction-bandarol-tudni-lehet
Egyszerűen gusztustalan amit ezek csinálnak! Addig ameddig, nem tudnak róluk semmi IGAZAT addig be kéne fogni a a pofájukat és nem kéne ilyen faszságokkal tele tenni ezt a retkes internetet.(így is van elég szemét) Undorító. Legszívesebben felakasztanám ezt a sok tudatlan gecit! Annyira látszik, hogy EZEK IS csak a pletykából élnek.
1. Harry nem meleg! Attól még, hogy jóban van a bandatársaival, attól még nem meleg, de a kedves "írók" ezek szerint nem ismerik az élet egyik lételemét a BARÁTSÁGOT. Nekik biztos sosem volt barátjuk, barátnőjük, de ez nem a 1D hibája :)
2. Louis szintén nem meleg, ugyanis van, volt és lesz is barátnője mert HETERO! Biológiai okok is lehetnek amiből meg lehet állapítani valakinek a szexuális vonzódását vagy mi a francot :) Leírok párat:
-A férfi nem szőrösödik és nőies az alakja. Most csatolnék pár képet.:

 

-Lányos a viselkedésük.(szerintem ezt inkább hagyjuk)

-És persze a fiúkhoz vonzódnak de kérlek....Louisnak van barátnője:

 

Harrynek jelenleg nincs (*.*) de neki is volt, több is.:) 

 Szerintem ezt sem kell tovább ragoznom :)

Az pedig, hogy azt állítják, hogy rossz hangjuk van FELHÁBORÍTÓ! Szóval, hogy valaki ennyire botfülű legyen az már fergeteges. Komolyan mondom személyesen kísérném el a drága cikk "írókat" fülészetre, bár szerintem az orvos is sírva fakadna ha elmesélném neki ezt. 

Sajnálom a trágár szavakat de annyira ideges vagyok...:D Imádlak titeket <3

~13. fejezet - Zavartság

Sziasztok kincseim! :) Itt is a következő rész, remélem tetszeni fog!:) Iratkozzatok fel és komizzatok! Jó olvasgatást! xoxo

Jól indult a reggelem, ugyanis Harry puszilgatására keltem.
-Jó reggelt!-mondtam kómásan.
-Dél van!-nevetett Harry.
-Mmmm. Mióta vagy fent?-kérdeztem.
-1-2 órája! Remélem kényelmes volt a mellkasom!-kacsintott, majd beleütöttem a vállába. Egy határozott mozdulattal megfordultam, így háttal voltam neki. Erős kezeivel átkarolt a derekamnál és a fülemhez hajolt.
-Eszméletlen jó a feneked!-suttogta mire én felháborodtam.
-Harry..Neked csak a testem kell!-vágtam rá kicsit csalódottan.
-Ez nem igaz!-tiltakozott.
-Igen?! Akkor mond el mi tetszik a belsőmben!-fordultam felé, majd mélyen belenéztem gyönyörű szemeibe.
-Szeretem, hogy bátor vagy de közben törékeny, jószívű....-itt megfogta a fenekem mire rácsaptam a kezére.-És harcias!-nevetett fel.
-Miért nem bízom benned?-kérdeztem.
-Én bízom benned!-válaszolt majd megcsókolt.
Érzelmes pillanatunkat hamar megzavarta mély hangjával.
-Nekem...most mennem kell.
-Miért?-kérdeztem szomórúan.
-Dolgom van!-vágta rá azonnal érzelemmentesen majd felkelt és felvette a földön heverő ruháit. Néhány kétségbeesett pillantás után feltápászkodtam az ágyról, ami tele volt Harry férfias illatával. Egy szó nélkül kisétált az ajtómon mire én észhez tértem és utána mentem. Köszönés nélkül rontott ki a bejárati ajtón. Rá kiabáltam, amit pár bosszús pillantással jutalmazott.

-Harry!-néztem rá szomorúan-Vigyázz magadra!-nyögtem ki végre karba tett kézzel. Hirtelen megindult felém és egy hosszú csókot lehelt az ajkamra. Amikor szétváltunk, azonnal hátrafordult, beszállt a fekete Range Rover-be és elhajtott. Nem értettem ezt az egészet, mégis mi ütött belé?!Az egyik pillanatban még szerelmet vall a másikban meg váratlanul dolga lesz és elmegy, aztán pedig olyan szenvedélyesen csókol meg mintha utoljára tenné. Teljesen össze vagyok zavarodva. Remélem keresni fog. Hihetetlen, hogy pár nappal ezelőtt még a hátam közepére kívántam, most meg itt állok az ajtóban, a könnyeimmel küzködve, és bármit megtennék, hogy megcsókolhassam. Lehet, hogy túlreagálom. Biztosan keresni fog. Most lenyugszom, felmegyek a fürdőbe és áztatom magam, ez a legjobb dolog amit most tehetek. Kihasználtam, hogy Felicia és Stefan dolgozik, és max hangerővel hallgattam a kedvenc zenéimet. Egy óra fürdés után lehuppantam az ágyamra és keresgélni kezdtem a telefonomat a párnák közt. Meglepődve vettem észre, hogy a fekete Iphone-om nem...az enyém. Ez Harry mobilja és akkor ő valószínűleg az enyémet vihette el.Megszeppenve nyomkodtam a kijelzőt, amikor eszembe jutott, hogy a kis "telefoncsere" nagyon jól jött. Hamarosan újra láthatom!

~ 12. fejezet - A tiéd vagyok!

Sziasztok drágáim! Sajnálom, hogy mostanában nem hoztam részt, de nem volt túl sok időm :( Na de most itt a nyár és bepótolok mindent! Remélem tetszik a rész!:) Komizzatok xx.


Harry elnevette magát a kijelentésemen.
-Szeretnél aludni?-kérdezte mélyen a szemembe nézve.
-Később! Csináljunk valamit!-ugrottam fel.
-Vetkőzz vagy mersz!-vágta rá édesen.
-Rendben de te már hátránnyal indulsz!-rajzoltam kört a hasára mosolyogva.
-Hmm. Én kezdek! Vedd le a felsőd vaagy.....táncolj nekem!-nyalta meg az alsó ajkát.
-N-nem tudok táncolni!-tettem karba a kezem.
-Hát én nem rendes táncra gondoltam.!-kacsintott, mire egy szó nélkül lekaptam a felsőm. Kirázott a hideg attól ahogy végigmért, és imádkoztam, hogy ne nyisson be senki... Elég félreérthető ez a szituáció..
-Én jövök! Vedd le a farmered, vagy menj le Stefanhoz, és mond azt neki, hogy feleségül veszel!-nevettem.
Kisebb hezitálás után levette magáról a nadrágját.
-Hmm.. Vedd le a melltartód, vagy táncolj!!-vigyorgott.
-Na jó...Ülj le szépfiú!-leültettem az ágyra és bevetettem minden tánc tudásomat amiket filmekből szedtem.
-Szent szar!-törte meg Harry a már kínossá vált csendet, mire én befejeztem a táncot és elnevettem magam.
-Szerintem nyertem! Rajtam több ruha van!-nyújtottam ki a nyelvem.
-És mit szeretne a "győztes"?-jött  közelebb, majd rátette a kezét a derekamra.
-Aludni!-vágtam rá, mire Harry megforgatta a szemeit és nevetett. Nyomtam egy puszit az arcára és bementem a fürdőbe. Felvettem egy fehér felsőt és belenéztem a tükörbe. Sosem láttam még magamat ilyen boldognak. Egy fiatal és vad nőt mutatott a tükör. Szinte ragyogtam.

 

Elmélkedésem után visszamentem a szobába, ahol Harry a falon lévő képeket nézte. Beugrottam az ágyba és lekapcsoltam a villanyt. Harry kicsit elidőzött valamin aztán mellém feküdt. Amikor a ház előtt elment egy autó elegendő fény lett ahhoz, hogy meglássam Harry formás...fenekét. 

-Harry.. Te meztelen vagy?!-kérdeztem visszafojtva a nevetésem. Válasz helyett jóízűen hümmögött. Elvettem a párnám alól egy rózsaszín plédet és rádobtam.

-Hééé! Nem fázom!-förmedt rám viccesen.

-Én meg nem akarok meglátni....semmit!-válaszoltam.

-Nem vagyok szégyenlős!-vágta rá.

-Nem mondod?!nevettem majd megfordultam és lehunytam a szemem.

-Jóéjt!-mondtam halkan mire Harry szorosan magához húzott.

-Harry!-szóltam rá.

-Önző vagyok! Azóta akarlak, hogy megláttalak! Törékenyen szép vagy, őszinte, szellemes, csábítóan ártatlan... Bármeddig folytathatnám. Lenyűgözöl. Kívánlak, és a gondolat, hogy valaki másé legyél, olyan, mintha kést döfnének belém!-mondta majd sóhajtott egyet. Ez nagyon meglepett. Nem érdekelt, hogy meztelen, sem az, hogy megláthatnak. Felé fordultam és megcsókoltam. 

-A tiéd vagyok!-suttogtam majd megsimítottam az arcát. Egy hirtelen mozdulattal maga alá húzott és ajkait rátapasztotta az enyémre. A hátát kezdtem simogatni, majd mikor lejjebb csúszott a kezem rádöbbentem, hogy még mindig nincs rajta semmi.

-Harry! Vegyél fel valamit!-szakítottam meg a csókcsatát. Unottan lemászott rólam mire én eltakartam a szemem. Mikor visszajött ismét magához húzott, mintha soha nem akarna elengedni. Így aludtunk el.

~ 11. fejezet - Azok a bizonyos pillangók..

Sajnos most nem jött annyi komment, mint máskor és nagyon szomorú vagyok :( na de itt a következő rész, remélem tetszeni fog! Kommenteljetek!!xx

-Akkor kire?!-mosolygott rám idétlenül Felicia.

-Harrynek hívják és nagyon rendes!!-vágtam rá.

-Várjunk...Most a Harry vagy lánynév vagy bepasiztáál!-nézett rám csillogó szemekkel.

-Mondom, hogy csak barát!-forgattam a szemeimet.

-Persze, hogy átjöhet! Meg akarom ismerni a "barátodat"!-mutatott idézőjelet az ujjaival. 

-Lányok, lányok! Biztos jó ötlet ez?!-húzta össze a szemöldökét Stef, mire Felicia vállba bökte. 

Szórakozottan ugráltam el a szobámhoz vezető úton. Beugrottam az ágyamba és a párnáimba temettem az arcom. Mégis mit gondoltam?! Idehívok egy srácot?! A rohadt életbe, nekem teljesen elmentek otthonról!! Bár mondjuk....jól érzem magam...Sokkal felszabadultabb lettem és tudok lazítani vagy mi...Este nyolc óra volt..Írtam egy sms-t Harrynek, hogy jöjjön ha akar.. Pár perc múlva Felicia kiabált fel, hogy megjött ...a barátom. Gyorsan lefutottam, mielőtt Felicia elkezdte volna mutogatni a kiskori képeimet, aztán felinvitáltam Harryt a szobámba. Stefan eléggé szúros tekintettel nézett Harryre, amit gondolom Ő is észrevett. 

-Aranyos a nevelőanyukád!-szólalt meg végre a göndörke.-Főleg amikor azt mondta, hogyha megbántalak szétrúgja a formás seggem...

-Jesszus.-nevettem.

-Na és mit nézünk?-kérdezte vigyorogva, miközben végigmérte a már ismerős szobát.

-Mmm.Válassz te!-tettem elé a laptopom. Harry a Mártírok című horrorfilmet választotta.

-Ezt több országban is betiltották!-jegyeztem meg.

-De itt nem! Nyugi!-nevetett.

Befeküdtünk az ágyba és nézni kezdtük azt a borzalmat. Többször próbált közeledni, ölelgetett, simogatott, de mindig eltoltam magamtól azzal az indokkal, hogy nézze a filmet. Nagyon félelmetes volt a horror, többször eltakartam a szememet a takaróval. Egyszer mikor kibújtam a meleg pléd alól Harry felé pillantottam volna....csakhogy nem volt ott!

-Harry ez nem vicces!-mondtam idegesen majd előjött és rámugrott. Csikizett és harapdált. Mint egy rossz ötéves.

-Fejeeezd be!-mondtam visítva, de ő csak hümmögött. Látszólag eléggé élvezte. Hirtelen abbahagyta, majd mélyen a szemembe nézett. Annyira csábító volt, és aranyos...Megmarkoltam a mellkasánál a felsőjét és közel húztam magamhoz. Az ajkaink súrolták egymást. Nyelve utat tört magának a számban Kezemet az arcán pihentettem. 

A hasamban repkedtek azok a bizonyos pillangók és minden egyes porcikám bizsergett. Levegőhiány miatt váltunk el. 

-Aludj ma itt!-szólaltam meg és egy puszit nyomtam a szájára. Elmosolyodott a kijelentésemen, ami inkább parancs volt. 

-Örömmel!-válaszolta, majd ajkait ismét rátapasztotta az enyémre.

Körülbelül 10 perc csókcsata után lehámozta magáról a pólóját. Ámulva néztem izmos hasát és erős mellkasát.

-Kicsinálsz!-nyögtem két csók között. A nyakamat kezdte kínozni, amikor észbe kaptam. Eltoltam magamtól és lesütöttem a szemem. Harry elvigyorodott és nyomott egy puszit az arcomra. A pólójáért nyúlt, mire elkaptam a kezét.

-Ne! Jó leszel így!-haraptam bele az alsó ajkamba. 

~ 10. fejezet - Spontán

Sziasztok!:) Itt a 10. fejezet, remélem tetszik!:) Nagyon örülnék, ha lenne pár komment vagy feliratkozó!:) Jó olvasást! Komizzatok!!!<3 

Bementem a házba és bezártam mindent. Igen elég félős vagyok, de hisz ez London... Ledobtam azt a borzalmas cipőt és a ruhát. Melltartóban és bugyiban mászkáltam...Otthon édes otthon.

Fáradtan dőltem be az ágyamba, de aludni nem tudtam..Harry járt a fejemben...Nem szabad beleszeretnem!

                                                                         *

Reggel a beszűrődő napfény ébresztett. 8 óra. Remek.

Az ágyban lustán kezdtem el nézegetni a telefonom. Egy bejövőm volt Kattől.

"Mesélnem kell! 10-kor a téren!xx"

Nee! Ma lusta napot akartam tartani, de Kat valahogy ráérez a ezekre a dolgokra...Lementem a konyhába egy kis kajáért, de hiába, ugyanis a hűtő üresen nézett vissza rám..Éhen fogok halni, az már biztos..Szerencsére ma már jönnek Feliciáék...Felmentem, lezuhanyoztam és magamra kaptam valami ruha féleséget..Miután felvettem a napszemcsim, már indultam is.

Fél óra séta után a térre értem, ahol Kat már várt. Amint megpillantott mosolyra húzódott a szája és a nyakamba ugrott.

-Brooklyn Margarette Parker! El sem fogod hinni amit most mondani fogok!-húzta az időt.

-Nyögd már ki!-nevettem

-Nos...Harry megkérte Zaynt, hogy kérdezgessen engem rólad..-kacsintott.

-És mit mondtál neki?!-förmedtem rá, amin ő természetesen jót mulatott.

-Csak a telefonszámod...na meg a melltartóméreted...-kuncogott.

-Nagyszerű...Jesszusom..Azt nem mondtad el véletlenül, hogy milyen bugyit hordok?!-néztem rá idegesen.

-Most, hogy mondod....Igazán bejött neki, hogy a tangát pártolod!-nézett rám vigyorogva.

-Istenem.-simítottam meg a halántékomat.-Te nem vagy komplett!

-Ne akadj ki! N-na de nekem most mennem kell...-pillantott át a vállamon és már ott se volt. Értetlenül bambultam, majd hátrafordultam. Harry állt előttem vigyorogva.

-Szia szépség!-villantotta 100 wattos mosolyát.

-Umm.. Szia Harry...Honnan tudtad, hogy itt leszek?-kérdeztem kíváncsian.

-Kat mondta!-vágta rá.-Sétálunk?

-Menjünk...-sóhajtottam.

A csend egyre kínosabbá vált, muszáj volt megtörnöm.

-Hmm.. Nincs kedved ma átjönni hozzám filmet nézni?-kérdeztem mosolyogva...MIVAN?! MEGŐRÜLTEM?! Na jó ez túl spontán volt...

-Benne vagyok! És mit nézünk?-mosolygott.

-Hát...Szappan operát!-próbáltam komoly maradni de elröhögtem magam, ahogy Harry is.

-Horrort!-mondta bólogatva egy féloldalas mosoly kíséretében.

-Felejtsd el! Így is üldözési mániám van!-vágtam rá.

Harry nem válaszolt, csak vigyorgott. Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom a farzsebemben..Lehet, hogy bunkóság társaságban megnézni a bejövődet de...Mi van ha fontos?! Felicia írt.

''Brooklyn! Körülbelül 2 óra és otthon vagyunk. Hiányzol! F.xx"

Felicia tud sms-t írni?! Ez furcsa...Általában a képernyő feloldásával is problémája van..

-Umm Harry...Nekem most mennem kell..Este várlak!-mondtam mosolyogva.

-Rendben! Vigyázz magadra!-nyomott egy hosszú puszit az arcomra.

Elindultam haza, de még beugrottam a kisboltba. Jókislány módjára összedobok egy ebédet Feliciáéknak. Hazasiettem és elkészítettem az ételt. Már csak Felicia és Stefan hiányzik. A tálalás után belemélyedtem a mobilomba és alig vettem észre, hogy megérkeztek. 

-Sziaaaaaa Brooke!-kiabált bolondos nevelőanyukám.

-Sziasztok! Úgy hiányoztatok!-ugrottam a nyakukba.

-Hmm milyen jó illat van itt!-jegyezte meg Stefan... Na igen nem is Stefan lenne...

-Főztem nektek!- mosolyogtam

-Édes vagy! Na akkor lássunk hozzá!- dörzsölte össze a tenyerét Felicia.

Az evés közben hatalmas élménybeszámolót tartottak, amit én nagyon élveztem. Iszonyatosan aranyosak és jó látni, hogy ennyire szeretik egymást 20 év házasság után.

-Mmm. Kérdezhetek valamit?!-zavartam meg őket a beszélgetésben.

-Nyugodtan!-vágták rá egyszerre.

-Átjöhet az egyik barátom filmet nézni?!-kérdeztem félénken..

-Persze! Nagyon csípem Katet!-mosolygott Stef.

-Hát....N-nem éppen Katre gondoltam..... 

~ 9. fejezet - A vacsora

Sziasztok! Meghoztam a 9. fejezetet :) Elég hosszú lett! Jó olvasást! :) 


- Harry! - néztem rá komolyan.
- Légyszíves! - mosolygott.
- Na jó! - sóhajtottam.
- Legyél csinos! - nevetett, majd nyomott egy puszit az arcomra. - Most megyek! 8-ra itt vagyok! - kacsintott.
Miután elment lehuppantam a kanapéra. Lehet, hogy mégsem olyan bunkó, mint gondoltam. De majd kiderül. Kicsit bűntudatom van Kat miatt. Felhívom.
" Szia Kat! Csak annyit akarok, hogy sajnálom! "
" Semmi baj szívem! Elég gáz voltam! "
" Már megszoktam! " - nevettem
" Jó, tudom! "
" Nem jössz át te bolond? "
" 10 perc! " - mondta és letette a telefont.
Nem viccelt, ugyanis már itt is volt. Kinyitottam az ajtót és a nyakamba ugrott az én bolond barátnőm. Leültünk a kanapéra. Én még mindig köntösben feszítettem.
- Na és mi van azzal a Zayn gyerekkel? - kérdeztem vigyorogva.
- Képzeld, ő teljesen más! - közelebb hajolt - Még le sem feküdtünk!
- De hát egyszer nála aludtál! - néztem rá megdöbbenve.
- Nem történt semmi! Nagyon be voltam állva és ő csak hazavitt. Én persze egyből rámásztam, de leállított. - nevetett Kat.
- Te tiszta hülye vagy! - nevettem.
- Mondj újat! És te hogy állsz Harryvel? - bökött meg.
- Hagyjál azzal a majommal! Jut eszembe... Megígértem, hogy elmegyek vele vacsorázni. - mondtam és a tenyerembe temettem az arcom.
- Tudod már mit veszel fel? - kérdezte
- Hát szerintem egy farmert és valami blúzt. - mondtam komolyan.
- Sejtettem! Öltözz! Vásárolni megyünk! - kacsintott.
Sóhajtottam egyet, majd felmentem a szobámba. Felkaptam magamra egy pólót és egy farmert.

Hűű, nagyon laza lettem... Fél óra múlva meg is érkeztünk a plázába. Semmi kedvem nem volt vásárolgatni, de Kat össze vissza rángatott. Kibírhatatlan. 2 óra bolyongás után megtaláltuk a tökéletes ruhát. Vagyis Kat találta meg. 

- Éhes vagyoooook! - nyafogtam

- Akkor menjünk be a Nando's-ba! Nem akarom, hogy úgy zabálj a randin, mint egy disznó!

- Ez nem randi!! Csak egy baráti kajálás! 

Kat válaszként csak egy nagyot nevetett. Mikor végeztünk az evéssel mindketten hazamentünk. Semmi kedvem az egészhez és a ruha is rövid. Gondoltam mielőtt elmegyek relaxálok egyet. Beültem a forró vízzel teli kádba. És a kedvenc zenéimet bömböltettem. Imádom ezt.

Elég hamar elment az idő. Már csak 1 órám maradt "készülődni". Igazából engem nem érdekel a külsőm... A belső tulajdonságok sokkal fontosabbak. Felvettem a kiválasztott ruhát és kiengedtem hosszú hajamat. 

Nem igazán szeretem a magassarkú cipőket, de Kat királykisasszony megparancsolta, hogy egy fekete platformos cipőbe kell mennem. Jesszusom. Alig tudok benne járni. Feltettem egy kis szempillaspirált és szemhéjtust. Ennyi elég is. Sőt... Mikor végeztem pár perc múlva csengettek. Gyorsan lerohantam, persze még cipő nélkül. Mikor kinyitottam az ajtót egy gyönyörű zöld szempár mért végig. Ismét kirázott a hideg. 

- Gyönyörű vagy! - nézett rám vigyorogva.

- Ne folyjon a nyálad szépfiú! - nevettem, mire ő megforgatta a szemeit majd újra elvigyorodott.

- Mehetünk? - kérdezte

- Persze csak felveszem a... cipőm... - forgattam a szemeim.

Kiléptünk a házból és persze én egyből megbotlottam. Ha nincs mellettem Harry, hogy elkapjon tuti pofára esek. 

- Jól vagy? - kérdezte Harry, miközben erős karjával engem tartott.

- Öhmmm... Igen! - válaszoltam elpirulva.

Harry kinyitotta nekem a kocsiajtót. Meg kell hagyni nagyon szép autója van. Az út csendes volt. Harry az országutat figyelte én pedig... Őt... Csodálatos vonásait, dús szempilláit és telt ajkait bámultam. Természetesen lebuktam.

- Ne bámulj ennyire! Zavarba hozol! - nevetett.

Csak én lehetek ekkora nyomorult. Minek bámulom? Nem értem magamat, de nem tudom róla levenni a szemem... Megérkeztünk. Kinyitotta nekem az ajtót. Egy meseszép étterem eldugott asztalánál foglaltunk helyet. Az egész helyiség bézs színű volt és tele volt gyertyákkal. Harry egy úriember vagy mi... Na jó, nem túlzok.

- Mesélj kicsit magadról! - törte meg a csendet Harry

- Mit szeretnél tudni? - kérdeztem mosolyogva. 

- Mindent! Mi a kedvenc színed meg ilyenek?! - mondta vigyorogva.

- Szeretem a meleg színeket! - mondtam kínosan. 

- Hmmm... És van most valakid? 

- Na, helyben vagyunk... Nem még egyetlen pasim sem volt...

- Hát én ezen szívesen változtatnék! - mondta vigyorogva.

- Harry! Mi csak barátok vagyunk! - válaszoltam elpirulva.

- Ha csak barátok vagyunk, miért tudom milyen ízű a csókod? - kérdezte önelégült mosollyal az arcán.

- Hanyagoljuk ezt a témát! Mesélj magadról! - tereltem a szót.

Nagyon jól elbeszélgettünk. Sokat nevettem a sztoriain. Elmesélte, hogy kiskora óta pucéran alszik és azt is, hogy macska bolond. Mikor kifelé tartottunk hirtelen átkarolta a derekam. 

- Hazaszeretnél menni? - kérdezte édesen

- Nem! Inkább sétálnék... Veled! - pirultam el ismét.

Elmentünk a parkba, ahol én már nem bírtam. Ledobtam a cipőmet és mezitláb tipegtem, amin Harry nagyon jól mulatott. Fél óra után leültünk egy padra. Harry "úgy" nézett rám. Nem tudom mit érzek iránta, de olyan jó vele lenni. Elmélkedésemet Harry mély hangja zavarta meg. 

- Elég durva, hogy már smároltunk, de még a teljes nevedet sem tudom. - kuncogott aranyosan.

- Brooklyn Margarette Parker. - mondtam vigyorogva.

- Hmmm... Brooklyn, mint a város. - mosolygott. 

- Igen, az árvaházban adták ezt a nevet. - mondtam kicsit szomorúan. 

- Akarsz róla beszélni? - kérdezte komolyan, miközben egy árva könnycsepp gördült le az arcomon.

Gyorsan letöröltem és egy mosolyt eröltettem magamra.

- N-nem... Harry... Én nagyon jól érzem magam. - mondtam mosolyogva.

- Megismételjük? - kérdezte széles vigyorral az arcán.

- Igen! - mosolyogtam majd megöleltem. 

Kicsit meglepődött, de őszintén szólva én is. A haza vezető út megint csendes volt.

- Majd hívlak! - mondta.

- Oké! De várjunk csak! Honnan tudod a számom?? 

- Hát a barátnődtől kértem el. 

- Kat... Na mindegy. Köszönöm ezt az estét! Vigyázz magadra! - mondtam nyugodtan.

- Jó éjszakát! - intett, majd elhajtott.

~ 8. fejezet - A félresikerült reggeli

- Ez meg mi? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra.
- Brooke! - nézett rám idegesen Kat.
- Nem! Ez még mindig az én szobám és még mindig az én ágyam!
Kat felállt és odajött hozzám, Zayn is ezt tette.
- Sajnálom! - Mondta kissé szemrehányóan Kat, majd megfogta Zayn kezét és elmentek.
Lehet, hogy úgy viselkedtem, mint egy hárpia, de ez már sok. Ügyet sem vetve a lenti buli "maradványaira" lefeküdtem az ágyba és gondolkodtam. Arra jutottam, hogy jogosan akadtam ki. Elmentem lezuhanyozni és felvettem a pizsim, ami egy francia bugyiból és egy pólóból állt.

Éppen fésülködtem, amikor halk lépteket hallottam magam mögött. Megfordultam és legnagyobb meglepetésemre Harry állt előttem kéjes mosollyal az arcán. Nagyon megijedtem, amit nyilván ő is észrevett.

- Nyugi! Nem foglak megerőszakolni! - kuncogott - Csak ezért jöttem... 

Ahogy ezt kimondta ajkait szorosan ajkaimhoz nyomta. Amikor szétváltunk ujjaimmal letöröltem a csókját. 

- Te mégis mi a fenét képzelsz magadról? - kérdeztem felháborodva - Azt hiszed, hogy mindenkit megkaphatsz, de tudod mit?! Én nem vagyok egy értéktelen lotyó! - mondtam élesen, mire Harry jól mulatott az idegességemen. - Ha nem fogtad volna fel amit mondtam... - ujjait a számra helyezte, ezzel elhallgattatva engem. 

Lehiggadtam. Sóhajtottam egy nagyot, majd elvettem a kezét. 

- Menj el! - mondtam karba tett kézzel.

- Lazulj el cica! - mondta, majd nyomott egy puszit a számra és ezzel a lendülettel elment.

Megkönnyebbülve huppantam le az ágyra. 

- Ez egy bunkó, aki csak egy dolgot akar, de tőlem nem fogja megkapni! - mondtam magamnak.

Szinte egész éjszaka a plafont néztem és agyaltam. Igen, természetesen Harryn. Ujjaimmal először a hajamba nyúltam, aztán ketté nyílt számat kezdtem el simogatni. Beleborzongtam a gondolatba, hogy Harry mit csinálhatott volna velem. Nem bízom benne, mert egy seggfej. Gondolataimból a telefonom pittyegése zökkentett ki. Egy SMS-em jött. 

"Gyere el velem reggelizni! 

9-re érted megyek!!

H"

Hát ő meg honnan tudja a számom? Már csak ez kellett... Nem megyek el vele! Most megtanulja, hogy nem kaphat meg mindenkit és hogy nem úgy ugrál mindenki, ahogy ő fütyül. Hasra fordultam az ágyban, beletúrtam a fejemet a párnába és unottan sikítottam egyet. 

Reggel madárcsiripelésre keltem. 

Szeretem a madarakat, mert olyan szabadok és aranyosak. Feltápászkodtam, majd az éjjeliszekrényemen pihenő órára tekintettem. Fél 9 volt. Idegesen fogtam a fejem.
- Nem érdekel! Nem megyek el vele! - mondtam magamnak.
Ez abszúrd! Magamban beszélek! Tutira bediliztem. Vissza akartam aludni, de valaki dörömbölt az ajtón. Felkaptam magamra a köntösöm és lesiettem.

Amint leértem majdnem elájultam. Ezt a szemetet el kell takarítanom. Gondolkoztam majd újra kopogtak.

- Megyek már! - kiabáltam álmosan.

Kinyitottam az ajtót. Harry állt előttem. Önelégült mosollyal az arcán. Kirázott a hideg attól, ahogy végigmért.

- Mehetünk? - kérdezte vigyorogva

- Rendet kell tennem! - mondtam szomorúságot színlelve.

- Jó ez így! - pillantott be a házba.

- Lehet, hogy neked jó, de nekem nem! - néztem rá komolyan.

- Tudod miért nem szoktam rendet tenni?

- Na miért? - kérdeztem sürgetve.

- Mert egy zseni átlát a rendetlenségen! - kacsintott rám, mire én megforgattam a szemem.

- Figyelj Harry! Fáradt vagyok és semmi kedvem egy beképzelt majom egós szövegét hallgatni. Szóval akár el is mehetnél! - mondtam műmosollyal az arcomon, mire ő közelebb jött hozzám.

- Engedj be! Segítek kitakarítani! - mondta vigyorogva.

Sóhajtottam egyet és mutattam a konyha felé.

- Kérsz valamit? - kérdeztem "udvariasan" Harrytól aki már egy törött pohár darabjait szedegette.

- Téged! - mondta hangosan.

Bevallom kicsit elpirultam.

- Esélytelen! - kiabáltam vissza mire ő hangosan felnevetett.

Körülbelül 1 óra alatt kitakarítottunk. Már csak a mosdó volt.

- Bevállalod a WC-t? - kérdeztem.

- Felejtsd el! - nevetett.

- Harry! Kéééérlek! - néztem rá bociszemekkel

- Hol egy gumikesztyű? - kérdezte kicsit unottan.

Odaadtam neki a kesztyűt és elkezdett turkálni a WC-ben (!). Én mögötte álltam és röhögőgörcsömmel küzdöttem. A lélegzetem is elállt, amikor Harry egy félig felfújt óvszert emelt ki a WC-ből.

- Na jó! Ez már nekem is túl perverz! - mondta undorodva miközben én fetrengtem a nevetéstől.

- Dobd már ki!! - utasítottam nevetve, majd elé tettem a kukát. 

Harry levette a gumikesztyűt majd rám nézett. 

- Ezért a nagy áldozatért kárpótlást várok! - mondta kéjes vigyorral az arcán.

- Hát majd sütök neked sütit! - mondtam komolyan, bár tudtam, hogy ő nem erre gondol.

- Én egy egész más dologra gondoltam! - jött közelebb.

- Tudom mire gondolsz és felejtsd el! - kacsintottam rá

- Várj! Félreérted! - fogta meg a csuklóm - Gyere el velem vacsorázni!

~ 7. fejezet - Csókolj meg!

Na most elbeszélgetek vele. Megfogtam a kezét, amiből kiesett egy szatyor. Behúztam a dolgozószobába.
- Miért hagytál itt? El sem tudod képzelni, hogy mennyire haragszom rád! - tettem karba a kezem.
- Sajnálom szívem! - nézett rám kölyökkutya szemekkel. - De mi történt? Olyan vörös a fejed, mint egy paradicsom! - nevetett...
Gonoszan néztem rá, majd együtt bementünk a konyhába ahol a két fiú már sörrel a kezükben " beszélgettek ". Kat odament Zaynhez és vadul lesmárolta.

A szám tátva maradt. A csókjuk közben Harry tekintete rajtam volt. Kéjesen vigyorgott, mintha azt várná, hogy én is ezt tegyem vele, de ismét csalódnia kellett. Nem bukok a rossz fiúkra. Sőt.... Egyáltalán nem szeretnék még fiúzni. Ez elég furcsa, mivel a többi 16-17 éves már rég nem szűz. Én meg örülök, hogy az vagyok. Nem áll szándékomban elsietni a dolgokat. Kimentem a konyhából és lehuppantam a kanapéra. Harry utánam jött és ő is leült szorosan mellém. Zavarba jöttem. Tekintetem az összekulcsolt kezeimen akadt. Harry engem nézett.
- Te más vagy, mint Kat! - mondta kissé komolyan.
- Igen! Tudom! - mondtam mosollyal az arcomon.
- Tetszik, hogy nem vagy olyan... vad! - mondta mély vigyorral. - De sajnos muszáj lesz... - kuncogott.
- Mi??? - néztem rá óriási barna szemeimmel.
- Muszáj lesz megrontanom téged! - nevetett, majd a combomra tette a kezét.
- Először is! Engem senki nem fog megrontani! Másodszor! Ha nem veszed le rólam a kezed, akkor letépem és felvarrom a seggedre! - nyomtam egy műmosolyt a végére.
Harry nagy szerencséjére elvette a kezét.
- Szóval ilyen harcias vagy? - röhögött
Kirázott a hideg ahogy végigmért. Tudtam, hogy túl rövid ez a ruha féleség. Gyorsan felmentem átöltözni. Egy szakadt farmert és egy félvállas pólót vettem fel.

Talán ez az egyetlen felsőm, ami többet mutat. Kontyba fogott hajamat kiengedtem aztán lementem a nappaliba, ahol már vagy húsz ember volt. Kat kicsit ideges lett, amikor meglátta, hogy átöltöztem, de tudta, hogy nem tud mit tenni, mert elég makacs vagyok. A hangos zene minden más hangot elnyomott, ezért nem vettem észre, hogy Harry közeledik felém ameddig meg nem fogta a csípőm és magához húzott. A testünk összeért. Próbáltam kiszabadulni erős fogásából, de ez lehetetlen volt. Kettényílt ajkaimat bámulta, látszott rajta, hogy meg akar csókolni. Látszott a vágy a szemeiben. Hirtelen elvette a tekintetét a számról és a szemembe nézett. 

- Nehéz lesz tartanom magam! 

Ahogy ezt kimondta elengedett és lelépett. Mi?! Ilyen helyzetbe hoz, aztán meg elmegy? Kirohantam utána. 

- Harry!! - kiabáltam

Nem tudom miért mentem utána, amikor nyilván nem akartam. De talán a szívem mélyén mégis akarom azt a csókot. Visszafordult és kérdően nézett rám.

- Csókolj meg! - mondtam halkan, de mégis hallhatóan.

Harry azonnal elindult felém. A szívem csak úgy dübörgött a mellkasomban. Ez a csók intenzív volt és szenvedélyes. Mikor Harry elhúzódott kéjes vigyor jelent meg az arcán. Többre vágyott, mint egy csók. Tudhattam volna! Megragadta a karom és egy fekete kocsi felé kezdett rángatni, ami gondolom az övé volt.

- Harry!? Hová megyünk? - kérdeztem idegesen.

- Hozzám! - mondta, majd nyomott egy puszit a számra.

- Nem! - válaszoltam karrba tett kézzel.

Csalódottan nézett rám, ami nem tetszett, de nem fogom neki odaadni magam, hisz alig ismerem. 

- Akkor hol akarod? - tette a kezét a fenekemre.

Válaszként pofon vágtam. Mit képzel magáról? Ezzel a lendülettel sarkon fordultam és befutottam a házba, ahol részeg táncoló emberkék fogadtak. 

- Vége a bulinak srácok!! - kiabáltam unottan.

Mindenki csalódottan nézett rám, de nem érdekelt. Az ajtó felé mutattam ezzel siettetve őket. Elég gyorsan üres lett a nappali. Kat és Zayn sehol. Felrohantam a szobámba, ahol elég intim jelenetet láttam. Kat éppen a ruháitól akarta megszabadítani Zaynt...

~6. Fejezet- Kettesben

Nem igaz! KAt most megint itt akar hagyni Harryval? Jó voltunk már kettesben, de az teljesen más volt. Ahogy Zayn és Kat elmentek kínos csend lett. Meg akartam törni, de Harry megelőzött.
- Tetszik ez a ház! - jelentette ki.
- N-nekem is! - dadogtam mosolyogva - És hogy van a hasad? - érdeklődtem.
Harry felhúzta fehér pólóját.

- Egész jól! - mosolygott, miközben a tekintetem izmos hasán ragadt. - Tetszik amit látsz?? - kérdezte önelégült mosollyal az arcán.

Én nem válaszoltam. Félrenéztem és próbáltam nem vigyorogni.

- Felmegyek a telefonomért! - tereltem el a témát.

Ahogy lépkedtem a lépcsőn hátrafordultam és láttam, hogy Harry szeme a fenekemen van.

- Uhm... Tetszik amit látsz?

Harry csak nevetett majd leült a kanapéra. Fogtam a mobilom és elkezdtem nézni az üzeneteket. Jött egy SMS Kattől: 

" 1 óra múlva megyünk csak!! Viselkedj kislány! xD 

Szeretlek xx "

Gondolhattam volna. Kat egy gonosz nőszemély! Hogy teheti ezt? Mérgelődésemből Harry mély hangja zökkentett ki.

- Nem szép dolog egyedül hagyni a vendéget! - kuncogott.

- Ne haragudj, én csak...

- Semmi baj! - vágott közbe, majd leült az ágyamra, ami kicsit sem volt idegen neki.

Leültem mellé és a gyönyörű zöld szemébe néztem.

- Kik voltak azok az emberek tegnap? - kérdeztem.

- Nem fontos! Legyen elég annyi, hogy én nem vagyok olyan ártatlan, mint te! - kacsintott.

- Hmm.. És honnan veszed, hogy ártatlan vagyok?

- Csak rád kell nézni! Ha hosszabb ideig nézek a szemedbe elfordulsz és zavarba jössz. És ha hozzád érek..

(megfogta a combom én pedig levettem róla)

- Ha hozzád érek ezt csinálod - nevetett.

- Ez nem vicces! - duzzogtam

- És ami még inkább nyilvánvaló... Bejövök neked!! - mondta vigyorogva.

- Ez nem igaz! - tiltakoztam

- Bebizonyítom!

Harry egyre közelebb hajolt... Pofon vágtam. 

- Aúú! Harcias vagy! - kuncogott, majd megint közeledett, de ezúttal lefogott.

Szépen lassan hajolt felém. Már majdnem összeértek az ajkaink.. Eltávolodott és nevetni kezdett.

- Na én megmondtam! Azt vártad, hogy megcsókoljalak, de nem foglak, csak ha te kéred! - mutatott rám önelégült mosollyal az arcán.

Megütöttem a vállát majd sértődötten bementem a saját fürdőszobámba. Belenéztem a tükörbe, mély levegőt vettem.

- Brooklyn Margarete Parker! Viselkedj! - suttogtam magamnak, majd visszamentem a szobámba ahol Harry a fehérneműs fiókban turkált.

- Te meg mit csinálsz? - néztem rá idegesen.

Ő megragadott egy fekete csipke bugyit.

- Mégsem vagy olyan ártatlan! - nevetett és meglóbálta a bugyimat.

Odamentem hozzá, megütöttem izmos mellkasát és lelöktem az ágyra. A fekete csipke leesett a földre. Ahogy rálöktem az ágyra magával húzott a derekamnál fogva így én is ráestem. Próbáltam felállni, de izmos karjaival körbeölelte a csípőm.

- Engedj el! - mondtam elpirulva.

- Vald be, hogy tetszem neked! - mondta mély hangon.

- Bevallom csak engedj! - parancsoltam idegesem.

Mikor elengedett gyorsan felugrottam és karba tett kézzel ránéztem. Harry felállt és egy puszit nyomott az arcomra. Karba tett kézzel, sértődötten álltam ott. Harry csak nézett majd nevetni kezdett. Odahajolt hozzám.

- Szerintem az a fekete csipke jobban állna! - kuncogott és lement a nappaliba. Mi? Mit akar ez jelenteni?

Lenéztem és láttam, hogy a " ruhám " teljesen felcsúszott. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben... Gyorsan lehúztam, majd lesiettem mivel meghallottam, hogy megjöttek Katék.