~ 7. fejezet - Csókolj meg!

Na most elbeszélgetek vele. Megfogtam a kezét, amiből kiesett egy szatyor. Behúztam a dolgozószobába.
- Miért hagytál itt? El sem tudod képzelni, hogy mennyire haragszom rád! - tettem karba a kezem.
- Sajnálom szívem! - nézett rám kölyökkutya szemekkel. - De mi történt? Olyan vörös a fejed, mint egy paradicsom! - nevetett...
Gonoszan néztem rá, majd együtt bementünk a konyhába ahol a két fiú már sörrel a kezükben " beszélgettek ". Kat odament Zaynhez és vadul lesmárolta.

A szám tátva maradt. A csókjuk közben Harry tekintete rajtam volt. Kéjesen vigyorgott, mintha azt várná, hogy én is ezt tegyem vele, de ismét csalódnia kellett. Nem bukok a rossz fiúkra. Sőt.... Egyáltalán nem szeretnék még fiúzni. Ez elég furcsa, mivel a többi 16-17 éves már rég nem szűz. Én meg örülök, hogy az vagyok. Nem áll szándékomban elsietni a dolgokat. Kimentem a konyhából és lehuppantam a kanapéra. Harry utánam jött és ő is leült szorosan mellém. Zavarba jöttem. Tekintetem az összekulcsolt kezeimen akadt. Harry engem nézett.
- Te más vagy, mint Kat! - mondta kissé komolyan.
- Igen! Tudom! - mondtam mosollyal az arcomon.
- Tetszik, hogy nem vagy olyan... vad! - mondta mély vigyorral. - De sajnos muszáj lesz... - kuncogott.
- Mi??? - néztem rá óriási barna szemeimmel.
- Muszáj lesz megrontanom téged! - nevetett, majd a combomra tette a kezét.
- Először is! Engem senki nem fog megrontani! Másodszor! Ha nem veszed le rólam a kezed, akkor letépem és felvarrom a seggedre! - nyomtam egy műmosolyt a végére.
Harry nagy szerencséjére elvette a kezét.
- Szóval ilyen harcias vagy? - röhögött
Kirázott a hideg ahogy végigmért. Tudtam, hogy túl rövid ez a ruha féleség. Gyorsan felmentem átöltözni. Egy szakadt farmert és egy félvállas pólót vettem fel.

Talán ez az egyetlen felsőm, ami többet mutat. Kontyba fogott hajamat kiengedtem aztán lementem a nappaliba, ahol már vagy húsz ember volt. Kat kicsit ideges lett, amikor meglátta, hogy átöltöztem, de tudta, hogy nem tud mit tenni, mert elég makacs vagyok. A hangos zene minden más hangot elnyomott, ezért nem vettem észre, hogy Harry közeledik felém ameddig meg nem fogta a csípőm és magához húzott. A testünk összeért. Próbáltam kiszabadulni erős fogásából, de ez lehetetlen volt. Kettényílt ajkaimat bámulta, látszott rajta, hogy meg akar csókolni. Látszott a vágy a szemeiben. Hirtelen elvette a tekintetét a számról és a szemembe nézett. 

- Nehéz lesz tartanom magam! 

Ahogy ezt kimondta elengedett és lelépett. Mi?! Ilyen helyzetbe hoz, aztán meg elmegy? Kirohantam utána. 

- Harry!! - kiabáltam

Nem tudom miért mentem utána, amikor nyilván nem akartam. De talán a szívem mélyén mégis akarom azt a csókot. Visszafordult és kérdően nézett rám.

- Csókolj meg! - mondtam halkan, de mégis hallhatóan.

Harry azonnal elindult felém. A szívem csak úgy dübörgött a mellkasomban. Ez a csók intenzív volt és szenvedélyes. Mikor Harry elhúzódott kéjes vigyor jelent meg az arcán. Többre vágyott, mint egy csók. Tudhattam volna! Megragadta a karom és egy fekete kocsi felé kezdett rángatni, ami gondolom az övé volt.

- Harry!? Hová megyünk? - kérdeztem idegesen.

- Hozzám! - mondta, majd nyomott egy puszit a számra.

- Nem! - válaszoltam karrba tett kézzel.

Csalódottan nézett rám, ami nem tetszett, de nem fogom neki odaadni magam, hisz alig ismerem. 

- Akkor hol akarod? - tette a kezét a fenekemre.

Válaszként pofon vágtam. Mit képzel magáról? Ezzel a lendülettel sarkon fordultam és befutottam a házba, ahol részeg táncoló emberkék fogadtak. 

- Vége a bulinak srácok!! - kiabáltam unottan.

Mindenki csalódottan nézett rám, de nem érdekelt. Az ajtó felé mutattam ezzel siettetve őket. Elég gyorsan üres lett a nappali. Kat és Zayn sehol. Felrohantam a szobámba, ahol elég intim jelenetet láttam. Kat éppen a ruháitól akarta megszabadítani Zaynt...

~6. Fejezet- Kettesben

Nem igaz! KAt most megint itt akar hagyni Harryval? Jó voltunk már kettesben, de az teljesen más volt. Ahogy Zayn és Kat elmentek kínos csend lett. Meg akartam törni, de Harry megelőzött.
- Tetszik ez a ház! - jelentette ki.
- N-nekem is! - dadogtam mosolyogva - És hogy van a hasad? - érdeklődtem.
Harry felhúzta fehér pólóját.

- Egész jól! - mosolygott, miközben a tekintetem izmos hasán ragadt. - Tetszik amit látsz?? - kérdezte önelégült mosollyal az arcán.

Én nem válaszoltam. Félrenéztem és próbáltam nem vigyorogni.

- Felmegyek a telefonomért! - tereltem el a témát.

Ahogy lépkedtem a lépcsőn hátrafordultam és láttam, hogy Harry szeme a fenekemen van.

- Uhm... Tetszik amit látsz?

Harry csak nevetett majd leült a kanapéra. Fogtam a mobilom és elkezdtem nézni az üzeneteket. Jött egy SMS Kattől: 

" 1 óra múlva megyünk csak!! Viselkedj kislány! xD 

Szeretlek xx "

Gondolhattam volna. Kat egy gonosz nőszemély! Hogy teheti ezt? Mérgelődésemből Harry mély hangja zökkentett ki.

- Nem szép dolog egyedül hagyni a vendéget! - kuncogott.

- Ne haragudj, én csak...

- Semmi baj! - vágott közbe, majd leült az ágyamra, ami kicsit sem volt idegen neki.

Leültem mellé és a gyönyörű zöld szemébe néztem.

- Kik voltak azok az emberek tegnap? - kérdeztem.

- Nem fontos! Legyen elég annyi, hogy én nem vagyok olyan ártatlan, mint te! - kacsintott.

- Hmm.. És honnan veszed, hogy ártatlan vagyok?

- Csak rád kell nézni! Ha hosszabb ideig nézek a szemedbe elfordulsz és zavarba jössz. És ha hozzád érek..

(megfogta a combom én pedig levettem róla)

- Ha hozzád érek ezt csinálod - nevetett.

- Ez nem vicces! - duzzogtam

- És ami még inkább nyilvánvaló... Bejövök neked!! - mondta vigyorogva.

- Ez nem igaz! - tiltakoztam

- Bebizonyítom!

Harry egyre közelebb hajolt... Pofon vágtam. 

- Aúú! Harcias vagy! - kuncogott, majd megint közeledett, de ezúttal lefogott.

Szépen lassan hajolt felém. Már majdnem összeértek az ajkaink.. Eltávolodott és nevetni kezdett.

- Na én megmondtam! Azt vártad, hogy megcsókoljalak, de nem foglak, csak ha te kéred! - mutatott rám önelégült mosollyal az arcán.

Megütöttem a vállát majd sértődötten bementem a saját fürdőszobámba. Belenéztem a tükörbe, mély levegőt vettem.

- Brooklyn Margarete Parker! Viselkedj! - suttogtam magamnak, majd visszamentem a szobámba ahol Harry a fehérneműs fiókban turkált.

- Te meg mit csinálsz? - néztem rá idegesen.

Ő megragadott egy fekete csipke bugyit.

- Mégsem vagy olyan ártatlan! - nevetett és meglóbálta a bugyimat.

Odamentem hozzá, megütöttem izmos mellkasát és lelöktem az ágyra. A fekete csipke leesett a földre. Ahogy rálöktem az ágyra magával húzott a derekamnál fogva így én is ráestem. Próbáltam felállni, de izmos karjaival körbeölelte a csípőm.

- Engedj el! - mondtam elpirulva.

- Vald be, hogy tetszem neked! - mondta mély hangon.

- Bevallom csak engedj! - parancsoltam idegesem.

Mikor elengedett gyorsan felugrottam és karba tett kézzel ránéztem. Harry felállt és egy puszit nyomott az arcomra. Karba tett kézzel, sértődötten álltam ott. Harry csak nézett majd nevetni kezdett. Odahajolt hozzám.

- Szerintem az a fekete csipke jobban állna! - kuncogott és lement a nappaliba. Mi? Mit akar ez jelenteni?

Lenéztem és láttam, hogy a " ruhám " teljesen felcsúszott. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben... Gyorsan lehúztam, majd lesiettem mivel meghallottam, hogy megjöttek Katék. 

~ 5. Fejezet- Az előkészületek

- Nos ez azt jelenti, hogy ma buliii lesz! - nevetett Kat.
Tudtam, hogy nem éri meg leállni vele vitatkozni, mert úgyis ő nyerne. Nem volt kedvem a bulihoz.
- Kat! Neee!! - mondtam.
- Lécci, lécci, lécci! Elhívhatnánk Zaynt! Ja és persze a te pasidat, Harryt. - könyörgött.
- Nem a pasim!!! - vágtam közbe.
- MÉG nem! - mondta hangosan Kat. - De ma már tuti az lesz! - puszilt meg.
Én csak forgattam a szemem. Kiment a konyhába szinte táncolva. Láttam, hogy a telefonját babrálja.

- Mit csinálsz? - kérdeztem.

- SMS-ezek! Már meghívtam Dylent, Katyt, MInat és Zaynt meg.... dobpergés!!! Harryt!! - nevetett.

- Most ez komoly? És mi van, ha nekem nem tetszik?! - kérdeztem duzzogva.

- Brooke! Ismerlek, mint a a tenyeremet! - mondta.

- Jó, talán  egy kicsit! De én nem akarok tőle semmit!

- Ez meg fog változni hidd el! - mondta mosolyogva.

- Jó! Mikor jönnek? - kérdeztem unottan.

- Hát a többiek 8-ra, de...

- De mi??

- Zayn és Harry mindjárt itt vannak!

Fáradtan lehuppantam a kanapéra a hír hallatán. 

- Át kéne öltöznünk! - mondta Kat, majd felrángatott a szobámba. Leültem az ágyra miközben ő a szekrényemben kutatott.

- Mi ez a sok ing? - kérdezte kicsit idegesen.

- Hát...

- Van egy ötletem! - kacsintott rám.

Előrángatott két hosszú ujjú inget, egy szürkét és egy rózsaszínt.

- Vetkőzz! - utasított. 

Nem volt más választásom, szót fogadtam. Kat rám tekerte az inget és elég szexi ruhát csinált belőle. 

- Nagyon jó vagyok! Vérbeli profi! - kuncogott.
Kat kivasalt a haját, én pedig laza kontyba kötöttem hosszú hajam. Megérkeztek a fiúk. Kat gyorsan lement ajtót nyitni majd Zayn nyakába ugrott.

Harry rám nézett, arra várva, hogy majd én is ugyanazt teszem vele... Csalódnia kellett. Megálltam az ajtó előtt.

- Heló! - mondtam unottan, karba tett kézzel.

Hatty belépett az ajtón és megölelt.

- Csinos vagy! - suttogta a fülembe.

Hirtelen végignéztem magamon. Csak akkor vettem észre, hogy milyen rövid a ruhám. Magamtól sosem vennék fel ilyet.

- Köszi! - mondtam elpirulva.

- Brooke! Elmegyünk Zaynnel boltba!

~ 4. Fejezet - Élj a mának

- Hová megyünk? - kérdezte
- Sétálni. - vágtam rá.
Mikor elhagytuk a házat lelassultam és elengedtem Harry kezét.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte Harry.
- Igen! - válaszoltam.
- Ne sértődj meg, de nem emlékszem... Tegnap történt köztünk valami?
- Igen! Nem védekeztünk és 6-os ikreket várok! - nevettem.
- Nem vicces! - mondta nevetve.
- Meg kéne találnom a barátnőmet... - mondtam.
- Nekem meg a haveromat...
- Hívjuk fel őket! - javasoltam.
- Vagy ne, mert ott jön - mutatott rá a fekete hajú fiúra Kat mellett.
- És a barátnőm is!
- Kat!! Úgy aggódtam! - kiabáltam.
- Jól vagyok! - mondta Kat és Harryre nézett majd megint rám.
Utálom ezt a nézést!
- Mi most megyünk fiúk! - mondtam hangosan.
Kat odalépett a srác elé és lesmárolta. A szám "O" alakot formált.
- Sziasztok! - mondta Harry.
Elsétáltunk és azonnal elkezdtem faggatni Katet.
- Mi volt ez? -kérdeztem.
- Semmi! nagyon bejön Zayn! - válaszolta - De inkább te mesélj! - kuncogott
- Nem történt semmi! - mentegetőztem.
- Még csók sem? - kérdezte csodálkozva Kat.
- Nem!! Még csók sem! Nálam ezt jelenti a semmi! - kuncogtam
- Ahh, szétszakad a fejem! Igyunk egy kávét kérlek. - könyörgött Kat.
- Jó! Irány a Starbucks! - nevettem.

- Hallod?! Azon gondolkodtam, hogy tetkót csináltatok!
- Mii?? Megőrültél?! Bőrrákot is lehet kapni! - mondtam idegesen.
- Nem jó, hogy így gondolod, mert neked is lesz! - kuncogott Kat.
A szám tátva maradt és tágra nyíltak a szemeim.
- Igen! Jövőhét keddre van időpontunk! Addig döntsd el, hogy mit szeretnél! - kortyolt bele a kávéjába Kat.
- Kathrine Nina Johnson! Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye!? - kiabáltam.
Kat sírt a röhögéstől, ezért nekem is nevetnem kellet.
- Én egy kéz nyomot akarok a fenekemre- mondta "komolyan" Kat.
Én csak nevettem és aztán Kat is.
- Hmmm.. tudom, hogy mit szeretnék! - jelentettem ki.
- Na mit? - kérdezte Kat
- A hátamra egy " Carpe Diem " feliratot!

- Élj a mának.. Nem is rossz... - mondta komolyan.
- De most már haza kéne mennünk! - mondtam.
Elindultunk. Mikor haza értünk észrevettem egy levelet a frigón.

" Elmentünk wellneselni! 

Pénteken jövünk! xx

Felicia és Stefan!

~ 3. fejezet-Megőrültem

Befektettem a fiút az ágyamba akinek még a nevét sem tudom. Kimentem a fürdőbe, hogy hozzak valami fertőtlenítőt. Visszafutottam a szobámba. Felhúztam az idegen srác pólóját és elkezdtem törölgetni a hasát. Nem tudom honnan volt ez a hirtelen jött bátorság.

- Hogy hívnak? - kérdezte a férfi.

- Brooke - mondtam félénken. 

- Köszönöm Brooke! - mondta fájdalommal a hangjában.

Nem válaszoltam csak rámosolyogtam. Fogtam a telefonom és lementem a nappaliba. Azonnal felhívtam Katet.

- Te hol vagy? - kérdeztem idegesen

- Ummm... Azt hiszem Zayn lakásában!

- Az ki a fene?

- Egy srác!

- Na ne mondd!! Az én ágyamban egy idegen pasas fekszik akinek még a nevét sem tudom!

- Mii??? - nevetett.

- Nyugi! Ne gondolj arra! Én csak megmentettem!

- És hogy néz ki?

- Hát... Barna göndör haja van, zöld szeme, telt ajkai és...

- Harry Styles fekszik az ágyadban?! Most azonnal menj és erőszakold meg! Ő a suli legjobb pasija!

- Te tiszta hülye vagy! Gyere át kérlek! - könyörögtem.

- Sajnos nem tudok! Szeretlek...

Remek. Letette. Most itt vagyok azzal a sráccal és imádkozhatok, hogy Felicia ne vegye észre. Harry. Szóval így hívják. Kéne találnom valami alvóhelyet így hajnali 3-kor. Mégsem feküdhetek egy idegen mellett. Elég helyes idegen... :)

Visszamentem a szobába, ahol Harry már mélyen aludt. A szobámat átjárta az alkohol szag, ezért kinyitottam az ablakot majd átmentem a vendégszobába. 5-kor már fel is keltem. Lefutottam egy pohár vízért Harrynek. Bevittem neki a szobába. Még mindig mélyen aludt.

- Harry! - rángattam a vállát. Ő meg csak morgott valamit.

- Harry! - mondtam picit hangosabban.

Felült az ágyon és akkor vettem észre, hogy nincs rajta póló. A szemeim akaratlanul is, de Harry hasizmán ragadtak.

- Honnan tudod a nevem? - kérdezte meglepődve.

- Umm... Egy suliba járunk?! Te most ballagtál én meg jövőre fogok. - magyaráztam

- Jaa értem... Rohadtul fáj a fejem!

- Mivel másnapos vagy! Gyere velem! - utasítottam.

Felállta és utánam jött. Adtam neki gyógyszert. 6 óra volt. Stefan mindjárt megy dolgozni. Neee!! Gyorsan magamra kaptam valamit.

Megragadtam Harry kezét és kirángattam az ajtón. 

~2. fejezet-A buli

- Nagyon jó buli lesz, csak lazulj el - mosolygott Kat.

- Rendben! Ellazulok, bulizok meg ilyesmi... - mondtam kicsit lehangoltan.

Megérkeztünk a buliba. Ennyi embert egy helyen ritkán látni. Amint beértünk a tömegbe két osztálytársunkba Davebe és Jeremybe botlottunk. 

- Sziasztok lányok - kacsintott Dava - csinosak vagytok!

- Na ne! A suliban észre sem vesztek minket, most meg... - nevetett Kat.

- De ezen változtathatunk - nézett rám Jeremy.

- Kösz megvagyok a jelenlétetek nélkül is! Na pá! - mondtam bátran, majd megfogtam Kat kezét és kivezettem a tömegből.

- Milyen nagy szád lett hirtelen Brooke! - viccelődött Kat.

- Aki megteheti... - nevettem.

- Elmegyek piáért! Várj meg itt! - utasított.

Körülbelül 5 perc múlva vissza is jött és a kezembe nyomott egy pohár sört. Leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk a terveinkről, a nyárról. Egy fekete hajú srác szakította meg a beszélgetésünket, aki nyilván bejött Katnek. 

- Szia! Nem jössz táncolni? - kérdezte Kattől a fiú.

- De! Mindjárt jövök Brooke - nyomott egy puszit az arcomra.

Remek. Itt hagy teljesen egyedül. Elkezdtem babrálni a telefonom este 10 óra volt. Nem akartam ott ülni egyedül és tudtam, hogy Kat nem fog egyhamar visszajönni. Felálltam és elkezdtem kisétálni. Leértem a partra, ahol még mindig lehetett hallani a zenét. Levettem a cipőm és sétáltam a homokban.

Amikor meguntam a céltalan bolyongást leültem a földre és néztem a csillagokat. Körülbelül fél órája ültem ott és gondolkodtam azon, amit Feliciáék mondtak. Tényleg el kéne lazulnom és ki kéne élveznem a tini kort. Nagy kiabálásra lettem figyelmes. Káromkodtam és köpködtek. Itt tuti verekedés lesz. 3 férfi 1 ellen. Közbe kéne lépnem vagy inkább elfutnom kellene?! Nem akarok egy gyilkosság szemtanúja lenni. Odafutottam és közéjük álltam. Nem gondoltam át ezt az egészet. 

- Hagyjátok abba! Az erőszak nem vezet semmire! - kiabáltam.

A három férfi lenézően nevetett majd a földön fekvő srácra néztek.

- Ezt most megúsztad Styles! Megmentett egy csaj! - mondta nevetve az egyik. 

- Menjetek el! - utasítottam. 

Nem gondoltam volna, hogy engedelmeskednek, de ők is tudták, hogy sem a hely, sem pedig az idő nem alkalmas a verekedésre. Miután elmentek letérdeltem a fiúhoz.

- Jól vagy? - kérdeztem bizonytalanul.

Ezt a kérdést én sem gondolhattam komolyan. A telt ajka szét volt repedve, a szeme be volt dagadva és a hasát fogta. 

- Gyere segítek felkelni! - mondtam.

- Nem kell! Jól vagyok! - mondta mélyen, de hallani lehetett a fájdalmat a hangjában.

- Ne legyél makacs! - mondtam erőszakosan majd megragadtam izmos vállát. 

Elsétálunk egy padig. Ő leült én pedig leguggoltam elé és megfogtam a térdét. 

- Orvost kéne hívnom! - mondtam még mindig aggódva.

- Felesleges! Jól vagyok...! Miért segítettél? - kérdezte.

- Nem hagyhattam, hogy megöljenek! - mondtam idegesen. - Gyere! - utasítottam. 

Megfogtam a kezét és segítettem neki felállni. Nyögött fájdalmában. Iszonyatosan megsajnáltam és késztetést éreztem arra, hogy segítsek neki. Elvezettem a házunkhoz. Alig állt a lábán. Gyorsan kicsitottam az ajtót és felosontunk a szobámba. Ha Felicia észrevesz nekem annyi...

~1. fejezet-Illúziók

Utolsó nap a suliban. Talán ez a leghosszabb nap. Jó belegondolni, hogy szeptemberben már végzős leszek, de mégis rossz. Sok felelősség, továbbtanulás és persze irtó sok lecke. Na de van még időm ezen gondolkodni. Sosem voltam valami népszerű. Mindig én voltam az a személy, akit levegőnek néznek. Csak egy barátnőm van, de vele nagyon jó a kapcsolatom. Ő az én testvérem, még akkor is, ha ez nem így van. Mindent megbeszélünk egymással és mindig kiáll mellettem. Ő sokkal közkedveltebb, mint én, de talán ez hozott minket össze. Legbelül kicsit mindig féltékeny voltam rá, hisz ő jó tanuló, rengeteg pasija volt már és lesz is és persze ő a pom-pom csapat kapitánya. Én úgy érzem más vagyok, mint a többi tini. Valamiért én nem kedvelem a zajt, az alkoholt és sosem drogoznék. Nem pusztítok agysejteket... Nem szeretem a veszélyeket és nem vagyok tucatlány. Nem öltözöm mindig a legújabb divat szerint és szeretem az egyszerű dolgokat. Kiskoromban meghaltak a szüleim, de kaptam két csodálatos pótszülőt Feliciat és Stefant. Imádom őket és ők is engem. Látják bennem, hogy más vagyok, mint a többiek.
- Brooke! Nincs kedved ma délután eljönni a bulira amit Dylen szervez?! Azt hallottam, hogy irtó jó lesz. - kérdezte Kat a barátnőm.
- Nem én azt hiszem...
- Nem fogadok el nemet!!! - vágott közbe Kat.
- Rendben megkérdezem Feliciat. - mondtam megszeppenve.
- Helyes! Érted megyek 8-ra! Vegyél fel valami csinit! - kacsintott rám és elment.
Mikor kicsengettek az utolsó óráról mindenki elköszönt a barátaitól, de nekem nem nagyon volt kitől búcsúzkodnom. Kimentem az iskolából, ahol Stefan már várt.
- Szia szépség! - köszönt miután beültem a kocsiba.
- Szia! - mondtam mosolyogva.
- Milyen volt az utolsó nap?
- Olyan, mint a többi..
Ezután nem beszélgettünk... Csendes volt az út hazáig. Beléptem a házba és Felicia ölelt át.
- Gyere Brooke! A kedvencedet főztem!
- Köszönöm, angyal vagy! - mosolyogtam.
Halkan ettünk. Stefan törte meg a csendet.
- Kicsim, figyelj! Mi nagyon szeretünk téged, de arra szeretnénk kérni, hogy éld ki a tinédzser éveidet. Szórakozz és érezd jól magad! - mondta komolyan.
- De én jól érzem magam! - válaszoltam.
Tudjuk szívem, de mi kicsit félünk, hogy esetleg vágysz a szórakozásra, de félsz elmondani! - mondta Felicia.
- Azt akarjuk, hogy menj el ma Dylen bulijára Kattel! - mondták szinte egyszerre.
- Jó elmegyek! De nem biztos, hogy jól fogom érezni magam! Szeretlek titeket! - mondtam, majd felálltam az asztaltól - Jaa és köszönöm az ebédet!
Felmentem a szobámba, ami meglehetősen nagy és nyomasztó, de azért szeretem.

A kezembe vettem egy könyvet. A kedvencemet "Illúziók". Belemélyedtem a műbe, mikor láttam, hogy 7 óra. Készülnöm kéne. Kat szavai jártak a fejemben "Vegyél fel valami csinit!" Én és a csini két külön világ, de megpróbálok minden tőlem telhetőt kihozni a dologból. Erre esett a választásom:

Hosszú hajamat kiengedve hagytam. Nem tettem fel sok sminket, csak egy kis szempillaspirált és szemhéjtust. Gondoltam ez elég csini. Hamar eltelt az egy óra. Fogtam a mobilom és lementem. Kat már várt rám. 

- Mehetünk? - kérdeztem kedvetlenül.

- Igen! És Mrs. Parker remélem nem baj, ha Brooke ma nálam alszik?! - kérdezte Kat.

- Dehogy baj. Jó szórakozást csajok! - mosolygott Felicia.

- Sziasztok! - kiabáltam kétségbeesetten.