~ 10. fejezet - Spontán

Sziasztok!:) Itt a 10. fejezet, remélem tetszik!:) Nagyon örülnék, ha lenne pár komment vagy feliratkozó!:) Jó olvasást! Komizzatok!!!<3 

Bementem a házba és bezártam mindent. Igen elég félős vagyok, de hisz ez London... Ledobtam azt a borzalmas cipőt és a ruhát. Melltartóban és bugyiban mászkáltam...Otthon édes otthon.

Fáradtan dőltem be az ágyamba, de aludni nem tudtam..Harry járt a fejemben...Nem szabad beleszeretnem!

                                                                         *

Reggel a beszűrődő napfény ébresztett. 8 óra. Remek.

Az ágyban lustán kezdtem el nézegetni a telefonom. Egy bejövőm volt Kattől.

"Mesélnem kell! 10-kor a téren!xx"

Nee! Ma lusta napot akartam tartani, de Kat valahogy ráérez a ezekre a dolgokra...Lementem a konyhába egy kis kajáért, de hiába, ugyanis a hűtő üresen nézett vissza rám..Éhen fogok halni, az már biztos..Szerencsére ma már jönnek Feliciáék...Felmentem, lezuhanyoztam és magamra kaptam valami ruha féleséget..Miután felvettem a napszemcsim, már indultam is.

Fél óra séta után a térre értem, ahol Kat már várt. Amint megpillantott mosolyra húzódott a szája és a nyakamba ugrott.

-Brooklyn Margarette Parker! El sem fogod hinni amit most mondani fogok!-húzta az időt.

-Nyögd már ki!-nevettem

-Nos...Harry megkérte Zaynt, hogy kérdezgessen engem rólad..-kacsintott.

-És mit mondtál neki?!-förmedtem rá, amin ő természetesen jót mulatott.

-Csak a telefonszámod...na meg a melltartóméreted...-kuncogott.

-Nagyszerű...Jesszusom..Azt nem mondtad el véletlenül, hogy milyen bugyit hordok?!-néztem rá idegesen.

-Most, hogy mondod....Igazán bejött neki, hogy a tangát pártolod!-nézett rám vigyorogva.

-Istenem.-simítottam meg a halántékomat.-Te nem vagy komplett!

-Ne akadj ki! N-na de nekem most mennem kell...-pillantott át a vállamon és már ott se volt. Értetlenül bambultam, majd hátrafordultam. Harry állt előttem vigyorogva.

-Szia szépség!-villantotta 100 wattos mosolyát.

-Umm.. Szia Harry...Honnan tudtad, hogy itt leszek?-kérdeztem kíváncsian.

-Kat mondta!-vágta rá.-Sétálunk?

-Menjünk...-sóhajtottam.

A csend egyre kínosabbá vált, muszáj volt megtörnöm.

-Hmm.. Nincs kedved ma átjönni hozzám filmet nézni?-kérdeztem mosolyogva...MIVAN?! MEGŐRÜLTEM?! Na jó ez túl spontán volt...

-Benne vagyok! És mit nézünk?-mosolygott.

-Hát...Szappan operát!-próbáltam komoly maradni de elröhögtem magam, ahogy Harry is.

-Horrort!-mondta bólogatva egy féloldalas mosoly kíséretében.

-Felejtsd el! Így is üldözési mániám van!-vágtam rá.

Harry nem válaszolt, csak vigyorgott. Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom a farzsebemben..Lehet, hogy bunkóság társaságban megnézni a bejövődet de...Mi van ha fontos?! Felicia írt.

''Brooklyn! Körülbelül 2 óra és otthon vagyunk. Hiányzol! F.xx"

Felicia tud sms-t írni?! Ez furcsa...Általában a képernyő feloldásával is problémája van..

-Umm Harry...Nekem most mennem kell..Este várlak!-mondtam mosolyogva.

-Rendben! Vigyázz magadra!-nyomott egy hosszú puszit az arcomra.

Elindultam haza, de még beugrottam a kisboltba. Jókislány módjára összedobok egy ebédet Feliciáéknak. Hazasiettem és elkészítettem az ételt. Már csak Felicia és Stefan hiányzik. A tálalás után belemélyedtem a mobilomba és alig vettem észre, hogy megérkeztek. 

-Sziaaaaaa Brooke!-kiabált bolondos nevelőanyukám.

-Sziasztok! Úgy hiányoztatok!-ugrottam a nyakukba.

-Hmm milyen jó illat van itt!-jegyezte meg Stefan... Na igen nem is Stefan lenne...

-Főztem nektek!- mosolyogtam

-Édes vagy! Na akkor lássunk hozzá!- dörzsölte össze a tenyerét Felicia.

Az evés közben hatalmas élménybeszámolót tartottak, amit én nagyon élveztem. Iszonyatosan aranyosak és jó látni, hogy ennyire szeretik egymást 20 év házasság után.

-Mmm. Kérdezhetek valamit?!-zavartam meg őket a beszélgetésben.

-Nyugodtan!-vágták rá egyszerre.

-Átjöhet az egyik barátom filmet nézni?!-kérdeztem félénken..

-Persze! Nagyon csípem Katet!-mosolygott Stef.

-Hát....N-nem éppen Katre gondoltam..... 

~ 9. fejezet - A vacsora

Sziasztok! Meghoztam a 9. fejezetet :) Elég hosszú lett! Jó olvasást! :) 


- Harry! - néztem rá komolyan.
- Légyszíves! - mosolygott.
- Na jó! - sóhajtottam.
- Legyél csinos! - nevetett, majd nyomott egy puszit az arcomra. - Most megyek! 8-ra itt vagyok! - kacsintott.
Miután elment lehuppantam a kanapéra. Lehet, hogy mégsem olyan bunkó, mint gondoltam. De majd kiderül. Kicsit bűntudatom van Kat miatt. Felhívom.
" Szia Kat! Csak annyit akarok, hogy sajnálom! "
" Semmi baj szívem! Elég gáz voltam! "
" Már megszoktam! " - nevettem
" Jó, tudom! "
" Nem jössz át te bolond? "
" 10 perc! " - mondta és letette a telefont.
Nem viccelt, ugyanis már itt is volt. Kinyitottam az ajtót és a nyakamba ugrott az én bolond barátnőm. Leültünk a kanapéra. Én még mindig köntösben feszítettem.
- Na és mi van azzal a Zayn gyerekkel? - kérdeztem vigyorogva.
- Képzeld, ő teljesen más! - közelebb hajolt - Még le sem feküdtünk!
- De hát egyszer nála aludtál! - néztem rá megdöbbenve.
- Nem történt semmi! Nagyon be voltam állva és ő csak hazavitt. Én persze egyből rámásztam, de leállított. - nevetett Kat.
- Te tiszta hülye vagy! - nevettem.
- Mondj újat! És te hogy állsz Harryvel? - bökött meg.
- Hagyjál azzal a majommal! Jut eszembe... Megígértem, hogy elmegyek vele vacsorázni. - mondtam és a tenyerembe temettem az arcom.
- Tudod már mit veszel fel? - kérdezte
- Hát szerintem egy farmert és valami blúzt. - mondtam komolyan.
- Sejtettem! Öltözz! Vásárolni megyünk! - kacsintott.
Sóhajtottam egyet, majd felmentem a szobámba. Felkaptam magamra egy pólót és egy farmert.

Hűű, nagyon laza lettem... Fél óra múlva meg is érkeztünk a plázába. Semmi kedvem nem volt vásárolgatni, de Kat össze vissza rángatott. Kibírhatatlan. 2 óra bolyongás után megtaláltuk a tökéletes ruhát. Vagyis Kat találta meg. 

- Éhes vagyoooook! - nyafogtam

- Akkor menjünk be a Nando's-ba! Nem akarom, hogy úgy zabálj a randin, mint egy disznó!

- Ez nem randi!! Csak egy baráti kajálás! 

Kat válaszként csak egy nagyot nevetett. Mikor végeztünk az evéssel mindketten hazamentünk. Semmi kedvem az egészhez és a ruha is rövid. Gondoltam mielőtt elmegyek relaxálok egyet. Beültem a forró vízzel teli kádba. És a kedvenc zenéimet bömböltettem. Imádom ezt.

Elég hamar elment az idő. Már csak 1 órám maradt "készülődni". Igazából engem nem érdekel a külsőm... A belső tulajdonságok sokkal fontosabbak. Felvettem a kiválasztott ruhát és kiengedtem hosszú hajamat. 

Nem igazán szeretem a magassarkú cipőket, de Kat királykisasszony megparancsolta, hogy egy fekete platformos cipőbe kell mennem. Jesszusom. Alig tudok benne járni. Feltettem egy kis szempillaspirált és szemhéjtust. Ennyi elég is. Sőt... Mikor végeztem pár perc múlva csengettek. Gyorsan lerohantam, persze még cipő nélkül. Mikor kinyitottam az ajtót egy gyönyörű zöld szempár mért végig. Ismét kirázott a hideg. 

- Gyönyörű vagy! - nézett rám vigyorogva.

- Ne folyjon a nyálad szépfiú! - nevettem, mire ő megforgatta a szemeit majd újra elvigyorodott.

- Mehetünk? - kérdezte

- Persze csak felveszem a... cipőm... - forgattam a szemeim.

Kiléptünk a házból és persze én egyből megbotlottam. Ha nincs mellettem Harry, hogy elkapjon tuti pofára esek. 

- Jól vagy? - kérdezte Harry, miközben erős karjával engem tartott.

- Öhmmm... Igen! - válaszoltam elpirulva.

Harry kinyitotta nekem a kocsiajtót. Meg kell hagyni nagyon szép autója van. Az út csendes volt. Harry az országutat figyelte én pedig... Őt... Csodálatos vonásait, dús szempilláit és telt ajkait bámultam. Természetesen lebuktam.

- Ne bámulj ennyire! Zavarba hozol! - nevetett.

Csak én lehetek ekkora nyomorult. Minek bámulom? Nem értem magamat, de nem tudom róla levenni a szemem... Megérkeztünk. Kinyitotta nekem az ajtót. Egy meseszép étterem eldugott asztalánál foglaltunk helyet. Az egész helyiség bézs színű volt és tele volt gyertyákkal. Harry egy úriember vagy mi... Na jó, nem túlzok.

- Mesélj kicsit magadról! - törte meg a csendet Harry

- Mit szeretnél tudni? - kérdeztem mosolyogva. 

- Mindent! Mi a kedvenc színed meg ilyenek?! - mondta vigyorogva.

- Szeretem a meleg színeket! - mondtam kínosan. 

- Hmmm... És van most valakid? 

- Na, helyben vagyunk... Nem még egyetlen pasim sem volt...

- Hát én ezen szívesen változtatnék! - mondta vigyorogva.

- Harry! Mi csak barátok vagyunk! - válaszoltam elpirulva.

- Ha csak barátok vagyunk, miért tudom milyen ízű a csókod? - kérdezte önelégült mosollyal az arcán.

- Hanyagoljuk ezt a témát! Mesélj magadról! - tereltem a szót.

Nagyon jól elbeszélgettünk. Sokat nevettem a sztoriain. Elmesélte, hogy kiskora óta pucéran alszik és azt is, hogy macska bolond. Mikor kifelé tartottunk hirtelen átkarolta a derekam. 

- Hazaszeretnél menni? - kérdezte édesen

- Nem! Inkább sétálnék... Veled! - pirultam el ismét.

Elmentünk a parkba, ahol én már nem bírtam. Ledobtam a cipőmet és mezitláb tipegtem, amin Harry nagyon jól mulatott. Fél óra után leültünk egy padra. Harry "úgy" nézett rám. Nem tudom mit érzek iránta, de olyan jó vele lenni. Elmélkedésemet Harry mély hangja zavarta meg. 

- Elég durva, hogy már smároltunk, de még a teljes nevedet sem tudom. - kuncogott aranyosan.

- Brooklyn Margarette Parker. - mondtam vigyorogva.

- Hmmm... Brooklyn, mint a város. - mosolygott. 

- Igen, az árvaházban adták ezt a nevet. - mondtam kicsit szomorúan. 

- Akarsz róla beszélni? - kérdezte komolyan, miközben egy árva könnycsepp gördült le az arcomon.

Gyorsan letöröltem és egy mosolyt eröltettem magamra.

- N-nem... Harry... Én nagyon jól érzem magam. - mondtam mosolyogva.

- Megismételjük? - kérdezte széles vigyorral az arcán.

- Igen! - mosolyogtam majd megöleltem. 

Kicsit meglepődött, de őszintén szólva én is. A haza vezető út megint csendes volt.

- Majd hívlak! - mondta.

- Oké! De várjunk csak! Honnan tudod a számom?? 

- Hát a barátnődtől kértem el. 

- Kat... Na mindegy. Köszönöm ezt az estét! Vigyázz magadra! - mondtam nyugodtan.

- Jó éjszakát! - intett, majd elhajtott.

~ 8. fejezet - A félresikerült reggeli

- Ez meg mi? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra.
- Brooke! - nézett rám idegesen Kat.
- Nem! Ez még mindig az én szobám és még mindig az én ágyam!
Kat felállt és odajött hozzám, Zayn is ezt tette.
- Sajnálom! - Mondta kissé szemrehányóan Kat, majd megfogta Zayn kezét és elmentek.
Lehet, hogy úgy viselkedtem, mint egy hárpia, de ez már sok. Ügyet sem vetve a lenti buli "maradványaira" lefeküdtem az ágyba és gondolkodtam. Arra jutottam, hogy jogosan akadtam ki. Elmentem lezuhanyozni és felvettem a pizsim, ami egy francia bugyiból és egy pólóból állt.

Éppen fésülködtem, amikor halk lépteket hallottam magam mögött. Megfordultam és legnagyobb meglepetésemre Harry állt előttem kéjes mosollyal az arcán. Nagyon megijedtem, amit nyilván ő is észrevett.

- Nyugi! Nem foglak megerőszakolni! - kuncogott - Csak ezért jöttem... 

Ahogy ezt kimondta ajkait szorosan ajkaimhoz nyomta. Amikor szétváltunk ujjaimmal letöröltem a csókját. 

- Te mégis mi a fenét képzelsz magadról? - kérdeztem felháborodva - Azt hiszed, hogy mindenkit megkaphatsz, de tudod mit?! Én nem vagyok egy értéktelen lotyó! - mondtam élesen, mire Harry jól mulatott az idegességemen. - Ha nem fogtad volna fel amit mondtam... - ujjait a számra helyezte, ezzel elhallgattatva engem. 

Lehiggadtam. Sóhajtottam egy nagyot, majd elvettem a kezét. 

- Menj el! - mondtam karba tett kézzel.

- Lazulj el cica! - mondta, majd nyomott egy puszit a számra és ezzel a lendülettel elment.

Megkönnyebbülve huppantam le az ágyra. 

- Ez egy bunkó, aki csak egy dolgot akar, de tőlem nem fogja megkapni! - mondtam magamnak.

Szinte egész éjszaka a plafont néztem és agyaltam. Igen, természetesen Harryn. Ujjaimmal először a hajamba nyúltam, aztán ketté nyílt számat kezdtem el simogatni. Beleborzongtam a gondolatba, hogy Harry mit csinálhatott volna velem. Nem bízom benne, mert egy seggfej. Gondolataimból a telefonom pittyegése zökkentett ki. Egy SMS-em jött. 

"Gyere el velem reggelizni! 

9-re érted megyek!!

H"

Hát ő meg honnan tudja a számom? Már csak ez kellett... Nem megyek el vele! Most megtanulja, hogy nem kaphat meg mindenkit és hogy nem úgy ugrál mindenki, ahogy ő fütyül. Hasra fordultam az ágyban, beletúrtam a fejemet a párnába és unottan sikítottam egyet. 

Reggel madárcsiripelésre keltem. 

Szeretem a madarakat, mert olyan szabadok és aranyosak. Feltápászkodtam, majd az éjjeliszekrényemen pihenő órára tekintettem. Fél 9 volt. Idegesen fogtam a fejem.
- Nem érdekel! Nem megyek el vele! - mondtam magamnak.
Ez abszúrd! Magamban beszélek! Tutira bediliztem. Vissza akartam aludni, de valaki dörömbölt az ajtón. Felkaptam magamra a köntösöm és lesiettem.

Amint leértem majdnem elájultam. Ezt a szemetet el kell takarítanom. Gondolkoztam majd újra kopogtak.

- Megyek már! - kiabáltam álmosan.

Kinyitottam az ajtót. Harry állt előttem. Önelégült mosollyal az arcán. Kirázott a hideg attól, ahogy végigmért.

- Mehetünk? - kérdezte vigyorogva

- Rendet kell tennem! - mondtam szomorúságot színlelve.

- Jó ez így! - pillantott be a házba.

- Lehet, hogy neked jó, de nekem nem! - néztem rá komolyan.

- Tudod miért nem szoktam rendet tenni?

- Na miért? - kérdeztem sürgetve.

- Mert egy zseni átlát a rendetlenségen! - kacsintott rám, mire én megforgattam a szemem.

- Figyelj Harry! Fáradt vagyok és semmi kedvem egy beképzelt majom egós szövegét hallgatni. Szóval akár el is mehetnél! - mondtam műmosollyal az arcomon, mire ő közelebb jött hozzám.

- Engedj be! Segítek kitakarítani! - mondta vigyorogva.

Sóhajtottam egyet és mutattam a konyha felé.

- Kérsz valamit? - kérdeztem "udvariasan" Harrytól aki már egy törött pohár darabjait szedegette.

- Téged! - mondta hangosan.

Bevallom kicsit elpirultam.

- Esélytelen! - kiabáltam vissza mire ő hangosan felnevetett.

Körülbelül 1 óra alatt kitakarítottunk. Már csak a mosdó volt.

- Bevállalod a WC-t? - kérdeztem.

- Felejtsd el! - nevetett.

- Harry! Kéééérlek! - néztem rá bociszemekkel

- Hol egy gumikesztyű? - kérdezte kicsit unottan.

Odaadtam neki a kesztyűt és elkezdett turkálni a WC-ben (!). Én mögötte álltam és röhögőgörcsömmel küzdöttem. A lélegzetem is elállt, amikor Harry egy félig felfújt óvszert emelt ki a WC-ből.

- Na jó! Ez már nekem is túl perverz! - mondta undorodva miközben én fetrengtem a nevetéstől.

- Dobd már ki!! - utasítottam nevetve, majd elé tettem a kukát. 

Harry levette a gumikesztyűt majd rám nézett. 

- Ezért a nagy áldozatért kárpótlást várok! - mondta kéjes vigyorral az arcán.

- Hát majd sütök neked sütit! - mondtam komolyan, bár tudtam, hogy ő nem erre gondol.

- Én egy egész más dologra gondoltam! - jött közelebb.

- Tudom mire gondolsz és felejtsd el! - kacsintottam rá

- Várj! Félreérted! - fogta meg a csuklóm - Gyere el velem vacsorázni!

~ 7. fejezet - Csókolj meg!

Na most elbeszélgetek vele. Megfogtam a kezét, amiből kiesett egy szatyor. Behúztam a dolgozószobába.
- Miért hagytál itt? El sem tudod képzelni, hogy mennyire haragszom rád! - tettem karba a kezem.
- Sajnálom szívem! - nézett rám kölyökkutya szemekkel. - De mi történt? Olyan vörös a fejed, mint egy paradicsom! - nevetett...
Gonoszan néztem rá, majd együtt bementünk a konyhába ahol a két fiú már sörrel a kezükben " beszélgettek ". Kat odament Zaynhez és vadul lesmárolta.

A szám tátva maradt. A csókjuk közben Harry tekintete rajtam volt. Kéjesen vigyorgott, mintha azt várná, hogy én is ezt tegyem vele, de ismét csalódnia kellett. Nem bukok a rossz fiúkra. Sőt.... Egyáltalán nem szeretnék még fiúzni. Ez elég furcsa, mivel a többi 16-17 éves már rég nem szűz. Én meg örülök, hogy az vagyok. Nem áll szándékomban elsietni a dolgokat. Kimentem a konyhából és lehuppantam a kanapéra. Harry utánam jött és ő is leült szorosan mellém. Zavarba jöttem. Tekintetem az összekulcsolt kezeimen akadt. Harry engem nézett.
- Te más vagy, mint Kat! - mondta kissé komolyan.
- Igen! Tudom! - mondtam mosollyal az arcomon.
- Tetszik, hogy nem vagy olyan... vad! - mondta mély vigyorral. - De sajnos muszáj lesz... - kuncogott.
- Mi??? - néztem rá óriási barna szemeimmel.
- Muszáj lesz megrontanom téged! - nevetett, majd a combomra tette a kezét.
- Először is! Engem senki nem fog megrontani! Másodszor! Ha nem veszed le rólam a kezed, akkor letépem és felvarrom a seggedre! - nyomtam egy műmosolyt a végére.
Harry nagy szerencséjére elvette a kezét.
- Szóval ilyen harcias vagy? - röhögött
Kirázott a hideg ahogy végigmért. Tudtam, hogy túl rövid ez a ruha féleség. Gyorsan felmentem átöltözni. Egy szakadt farmert és egy félvállas pólót vettem fel.

Talán ez az egyetlen felsőm, ami többet mutat. Kontyba fogott hajamat kiengedtem aztán lementem a nappaliba, ahol már vagy húsz ember volt. Kat kicsit ideges lett, amikor meglátta, hogy átöltöztem, de tudta, hogy nem tud mit tenni, mert elég makacs vagyok. A hangos zene minden más hangot elnyomott, ezért nem vettem észre, hogy Harry közeledik felém ameddig meg nem fogta a csípőm és magához húzott. A testünk összeért. Próbáltam kiszabadulni erős fogásából, de ez lehetetlen volt. Kettényílt ajkaimat bámulta, látszott rajta, hogy meg akar csókolni. Látszott a vágy a szemeiben. Hirtelen elvette a tekintetét a számról és a szemembe nézett. 

- Nehéz lesz tartanom magam! 

Ahogy ezt kimondta elengedett és lelépett. Mi?! Ilyen helyzetbe hoz, aztán meg elmegy? Kirohantam utána. 

- Harry!! - kiabáltam

Nem tudom miért mentem utána, amikor nyilván nem akartam. De talán a szívem mélyén mégis akarom azt a csókot. Visszafordult és kérdően nézett rám.

- Csókolj meg! - mondtam halkan, de mégis hallhatóan.

Harry azonnal elindult felém. A szívem csak úgy dübörgött a mellkasomban. Ez a csók intenzív volt és szenvedélyes. Mikor Harry elhúzódott kéjes vigyor jelent meg az arcán. Többre vágyott, mint egy csók. Tudhattam volna! Megragadta a karom és egy fekete kocsi felé kezdett rángatni, ami gondolom az övé volt.

- Harry!? Hová megyünk? - kérdeztem idegesen.

- Hozzám! - mondta, majd nyomott egy puszit a számra.

- Nem! - válaszoltam karrba tett kézzel.

Csalódottan nézett rám, ami nem tetszett, de nem fogom neki odaadni magam, hisz alig ismerem. 

- Akkor hol akarod? - tette a kezét a fenekemre.

Válaszként pofon vágtam. Mit képzel magáról? Ezzel a lendülettel sarkon fordultam és befutottam a házba, ahol részeg táncoló emberkék fogadtak. 

- Vége a bulinak srácok!! - kiabáltam unottan.

Mindenki csalódottan nézett rám, de nem érdekelt. Az ajtó felé mutattam ezzel siettetve őket. Elég gyorsan üres lett a nappali. Kat és Zayn sehol. Felrohantam a szobámba, ahol elég intim jelenetet láttam. Kat éppen a ruháitól akarta megszabadítani Zaynt...

~6. Fejezet- Kettesben

Nem igaz! KAt most megint itt akar hagyni Harryval? Jó voltunk már kettesben, de az teljesen más volt. Ahogy Zayn és Kat elmentek kínos csend lett. Meg akartam törni, de Harry megelőzött.
- Tetszik ez a ház! - jelentette ki.
- N-nekem is! - dadogtam mosolyogva - És hogy van a hasad? - érdeklődtem.
Harry felhúzta fehér pólóját.

- Egész jól! - mosolygott, miközben a tekintetem izmos hasán ragadt. - Tetszik amit látsz?? - kérdezte önelégült mosollyal az arcán.

Én nem válaszoltam. Félrenéztem és próbáltam nem vigyorogni.

- Felmegyek a telefonomért! - tereltem el a témát.

Ahogy lépkedtem a lépcsőn hátrafordultam és láttam, hogy Harry szeme a fenekemen van.

- Uhm... Tetszik amit látsz?

Harry csak nevetett majd leült a kanapéra. Fogtam a mobilom és elkezdtem nézni az üzeneteket. Jött egy SMS Kattől: 

" 1 óra múlva megyünk csak!! Viselkedj kislány! xD 

Szeretlek xx "

Gondolhattam volna. Kat egy gonosz nőszemély! Hogy teheti ezt? Mérgelődésemből Harry mély hangja zökkentett ki.

- Nem szép dolog egyedül hagyni a vendéget! - kuncogott.

- Ne haragudj, én csak...

- Semmi baj! - vágott közbe, majd leült az ágyamra, ami kicsit sem volt idegen neki.

Leültem mellé és a gyönyörű zöld szemébe néztem.

- Kik voltak azok az emberek tegnap? - kérdeztem.

- Nem fontos! Legyen elég annyi, hogy én nem vagyok olyan ártatlan, mint te! - kacsintott.

- Hmm.. És honnan veszed, hogy ártatlan vagyok?

- Csak rád kell nézni! Ha hosszabb ideig nézek a szemedbe elfordulsz és zavarba jössz. És ha hozzád érek..

(megfogta a combom én pedig levettem róla)

- Ha hozzád érek ezt csinálod - nevetett.

- Ez nem vicces! - duzzogtam

- És ami még inkább nyilvánvaló... Bejövök neked!! - mondta vigyorogva.

- Ez nem igaz! - tiltakoztam

- Bebizonyítom!

Harry egyre közelebb hajolt... Pofon vágtam. 

- Aúú! Harcias vagy! - kuncogott, majd megint közeledett, de ezúttal lefogott.

Szépen lassan hajolt felém. Már majdnem összeértek az ajkaink.. Eltávolodott és nevetni kezdett.

- Na én megmondtam! Azt vártad, hogy megcsókoljalak, de nem foglak, csak ha te kéred! - mutatott rám önelégült mosollyal az arcán.

Megütöttem a vállát majd sértődötten bementem a saját fürdőszobámba. Belenéztem a tükörbe, mély levegőt vettem.

- Brooklyn Margarete Parker! Viselkedj! - suttogtam magamnak, majd visszamentem a szobámba ahol Harry a fehérneműs fiókban turkált.

- Te meg mit csinálsz? - néztem rá idegesen.

Ő megragadott egy fekete csipke bugyit.

- Mégsem vagy olyan ártatlan! - nevetett és meglóbálta a bugyimat.

Odamentem hozzá, megütöttem izmos mellkasát és lelöktem az ágyra. A fekete csipke leesett a földre. Ahogy rálöktem az ágyra magával húzott a derekamnál fogva így én is ráestem. Próbáltam felállni, de izmos karjaival körbeölelte a csípőm.

- Engedj el! - mondtam elpirulva.

- Vald be, hogy tetszem neked! - mondta mély hangon.

- Bevallom csak engedj! - parancsoltam idegesem.

Mikor elengedett gyorsan felugrottam és karba tett kézzel ránéztem. Harry felállt és egy puszit nyomott az arcomra. Karba tett kézzel, sértődötten álltam ott. Harry csak nézett majd nevetni kezdett. Odahajolt hozzám.

- Szerintem az a fekete csipke jobban állna! - kuncogott és lement a nappaliba. Mi? Mit akar ez jelenteni?

Lenéztem és láttam, hogy a " ruhám " teljesen felcsúszott. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben... Gyorsan lehúztam, majd lesiettem mivel meghallottam, hogy megjöttek Katék. 

~ 5. Fejezet- Az előkészületek

- Nos ez azt jelenti, hogy ma buliii lesz! - nevetett Kat.
Tudtam, hogy nem éri meg leállni vele vitatkozni, mert úgyis ő nyerne. Nem volt kedvem a bulihoz.
- Kat! Neee!! - mondtam.
- Lécci, lécci, lécci! Elhívhatnánk Zaynt! Ja és persze a te pasidat, Harryt. - könyörgött.
- Nem a pasim!!! - vágtam közbe.
- MÉG nem! - mondta hangosan Kat. - De ma már tuti az lesz! - puszilt meg.
Én csak forgattam a szemem. Kiment a konyhába szinte táncolva. Láttam, hogy a telefonját babrálja.

- Mit csinálsz? - kérdeztem.

- SMS-ezek! Már meghívtam Dylent, Katyt, MInat és Zaynt meg.... dobpergés!!! Harryt!! - nevetett.

- Most ez komoly? És mi van, ha nekem nem tetszik?! - kérdeztem duzzogva.

- Brooke! Ismerlek, mint a a tenyeremet! - mondta.

- Jó, talán  egy kicsit! De én nem akarok tőle semmit!

- Ez meg fog változni hidd el! - mondta mosolyogva.

- Jó! Mikor jönnek? - kérdeztem unottan.

- Hát a többiek 8-ra, de...

- De mi??

- Zayn és Harry mindjárt itt vannak!

Fáradtan lehuppantam a kanapéra a hír hallatán. 

- Át kéne öltöznünk! - mondta Kat, majd felrángatott a szobámba. Leültem az ágyra miközben ő a szekrényemben kutatott.

- Mi ez a sok ing? - kérdezte kicsit idegesen.

- Hát...

- Van egy ötletem! - kacsintott rám.

Előrángatott két hosszú ujjú inget, egy szürkét és egy rózsaszínt.

- Vetkőzz! - utasított. 

Nem volt más választásom, szót fogadtam. Kat rám tekerte az inget és elég szexi ruhát csinált belőle. 

- Nagyon jó vagyok! Vérbeli profi! - kuncogott.
Kat kivasalt a haját, én pedig laza kontyba kötöttem hosszú hajam. Megérkeztek a fiúk. Kat gyorsan lement ajtót nyitni majd Zayn nyakába ugrott.

Harry rám nézett, arra várva, hogy majd én is ugyanazt teszem vele... Csalódnia kellett. Megálltam az ajtó előtt.

- Heló! - mondtam unottan, karba tett kézzel.

Hatty belépett az ajtón és megölelt.

- Csinos vagy! - suttogta a fülembe.

Hirtelen végignéztem magamon. Csak akkor vettem észre, hogy milyen rövid a ruhám. Magamtól sosem vennék fel ilyet.

- Köszi! - mondtam elpirulva.

- Brooke! Elmegyünk Zaynnel boltba!

~ 4. Fejezet - Élj a mának

- Hová megyünk? - kérdezte
- Sétálni. - vágtam rá.
Mikor elhagytuk a házat lelassultam és elengedtem Harry kezét.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte Harry.
- Igen! - válaszoltam.
- Ne sértődj meg, de nem emlékszem... Tegnap történt köztünk valami?
- Igen! Nem védekeztünk és 6-os ikreket várok! - nevettem.
- Nem vicces! - mondta nevetve.
- Meg kéne találnom a barátnőmet... - mondtam.
- Nekem meg a haveromat...
- Hívjuk fel őket! - javasoltam.
- Vagy ne, mert ott jön - mutatott rá a fekete hajú fiúra Kat mellett.
- És a barátnőm is!
- Kat!! Úgy aggódtam! - kiabáltam.
- Jól vagyok! - mondta Kat és Harryre nézett majd megint rám.
Utálom ezt a nézést!
- Mi most megyünk fiúk! - mondtam hangosan.
Kat odalépett a srác elé és lesmárolta. A szám "O" alakot formált.
- Sziasztok! - mondta Harry.
Elsétáltunk és azonnal elkezdtem faggatni Katet.
- Mi volt ez? -kérdeztem.
- Semmi! nagyon bejön Zayn! - válaszolta - De inkább te mesélj! - kuncogott
- Nem történt semmi! - mentegetőztem.
- Még csók sem? - kérdezte csodálkozva Kat.
- Nem!! Még csók sem! Nálam ezt jelenti a semmi! - kuncogtam
- Ahh, szétszakad a fejem! Igyunk egy kávét kérlek. - könyörgött Kat.
- Jó! Irány a Starbucks! - nevettem.

- Hallod?! Azon gondolkodtam, hogy tetkót csináltatok!
- Mii?? Megőrültél?! Bőrrákot is lehet kapni! - mondtam idegesen.
- Nem jó, hogy így gondolod, mert neked is lesz! - kuncogott Kat.
A szám tátva maradt és tágra nyíltak a szemeim.
- Igen! Jövőhét keddre van időpontunk! Addig döntsd el, hogy mit szeretnél! - kortyolt bele a kávéjába Kat.
- Kathrine Nina Johnson! Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye!? - kiabáltam.
Kat sírt a röhögéstől, ezért nekem is nevetnem kellet.
- Én egy kéz nyomot akarok a fenekemre- mondta "komolyan" Kat.
Én csak nevettem és aztán Kat is.
- Hmmm.. tudom, hogy mit szeretnék! - jelentettem ki.
- Na mit? - kérdezte Kat
- A hátamra egy " Carpe Diem " feliratot!

- Élj a mának.. Nem is rossz... - mondta komolyan.
- De most már haza kéne mennünk! - mondtam.
Elindultunk. Mikor haza értünk észrevettem egy levelet a frigón.

" Elmentünk wellneselni! 

Pénteken jövünk! xx

Felicia és Stefan!