~ 14. fejezet - Felejtés

Sziasztok édeseim :) Itt is a következő rész egy váratlan fordulattal.:) Komizni és feliratkozni ér!:) Jó olvasást és kellemes vakációt! :) xoxo


*Harry szemszöge*

El kellett jönnöm, nem találkozhatunk többet.Nem akarok szerelmes lenni, én csupán pár együtt töltött éjszakát szeretnék. A szerelem hülyeség, pláne annak aki szereti a szabadságot és én szeretem. Lehet, hogy ez gyávaság de félek az elkötelezettségtől. Ezért nem volt még egyetlen komoly kapcsolatom sem, de most itt van Brooke. Mellette jobb embernek érzem magam, és akarom Őt. Először csak le akartam fektetni, mit ne mondjak már elég kanos vagyok. Felhívom Shanelt. Kikapirgáltam a farzsebemből a telefont.
-Mi a..?!-döbbentem le. Ez nem az én mobilom! Más a háttérkép és még a karcolás sincs rajta. Felhívom Brooket. Vagyis felhívom magamat?!
-Brooke! A telefonom...-hadartam el.-Elmegyek érte!-vakartam meg a homlokom.
-Várlak!-szólalt meg végre majd bontotta a vonalat. Nincs más választásom. Nagyot sóhajtottam Brooke házához érve. Remélem felül tudok majd kerekedni a vágyon, hogy megöleljem, megcsókoljam. Erősnek kell maradnom, a saját érdekemben. Bekopogtam az ajtón. Brooke arcán gyönyörű mosoly terült szét. Csábító volt és gyönyörű, ahogyan mindig.

-Bejössz?-szakított ki a gondolataimból.
-Umm.. Én... Sietnem kell!-dadogtam, miközben tökéletes ajkait kémleltem. Elkapta a karom majd gyengéden behúzott a házba. Mosolyogva közeledett felém és egy édes csókot lehelt a számra. Nem bírtam ki, visszacsókoltam és a kezeimet a dereka köré fontam. Ellenállhatatlan ez a lány. Minden egyes perc amit vele töltök egyszerűen mesés. Ha tehetném a nap 24 órájában csak ölelném. Az illata megbabonáz. Ez volna az a híres neves szerelem?!
-Mi a baj?!-kérdezte Brooke két csók között.
-Semmi... Csak... Mennem kéne!-válaszoltam ridegen.
-Ugye nem tűnsz el?!-nyújtotta át a telefonom nevetve, majd én is átadtam neki az övét.
-Dehogy is!-küldtem felé egy nyugtató mosolyt majd egyszerűen elsétáltam. Igen, elsétáltam a lány elöl akibe azthiszem beleszerettem. De el kell felejtenem és ennyi. Most pedig elmegyek Shanelhez.
                                                                           *
Fél óra múlva már a sokszor látott kopott, barna ajtó előtt álltam. Átgondoltam a dolgot, majd bekopogtam. Shanel ajtót nyitott egy szál fehérneműben, önelégült vigyorral az arcán.

 

-Szia! Harry....-dobta át szőke haját a vállán.

-Bemehetek?-néztem rá unottan.

-Te bármikor!-nevetett, bár én ezt vihogásnak nevezném. Leültem a kanapéra, Shanel pedig egyből letámadott. Rámült lovaglóülésben és a vállamat kezdte masszírozni.

-Mi a panasza az úrnak?!-nyomott egy undorító csókot a számra. 

-Tudod te!-nyaltam meg a szám majd a combja alá tettem a kezem és felálltam. Neki nyomtam a falnak majd vad csókolózásba kezdtünk. Őrült nagy különbség van Shanel és Brooke között. Brooke kedves, érzékeny, és törődik velem, miközben Shanel sosem kérdezte meg, hogy mi van velem.... De hát ezt akartam, nem?! Hirtelen eszembe jutott Brooke... A gyönyörű mosolya, a sötétbarna haja és a bámulatbaejtő szeme. Nem tehetem ezt vele! 

-Harry!-Shanel ideges hangja zökkentett ki a gondolataimból.-Nem akarsz mondjuk levetkőzni?!

-Eszemben sincs!-ezzel a lendülettel fogtam magam és elviharzottam.

  

FONTOS!

Sziasztok kincseim!:) Nem tudom láttátok-e ezt a szemetet de én most szeretném leírni a véleményemet!
 http://m.nlcafe.hu/hirek/altalanos/Minden-amit-a-One-Direction-bandarol-tudni-lehet
Egyszerűen gusztustalan amit ezek csinálnak! Addig ameddig, nem tudnak róluk semmi IGAZAT addig be kéne fogni a a pofájukat és nem kéne ilyen faszságokkal tele tenni ezt a retkes internetet.(így is van elég szemét) Undorító. Legszívesebben felakasztanám ezt a sok tudatlan gecit! Annyira látszik, hogy EZEK IS csak a pletykából élnek.
1. Harry nem meleg! Attól még, hogy jóban van a bandatársaival, attól még nem meleg, de a kedves "írók" ezek szerint nem ismerik az élet egyik lételemét a BARÁTSÁGOT. Nekik biztos sosem volt barátjuk, barátnőjük, de ez nem a 1D hibája :)
2. Louis szintén nem meleg, ugyanis van, volt és lesz is barátnője mert HETERO! Biológiai okok is lehetnek amiből meg lehet állapítani valakinek a szexuális vonzódását vagy mi a francot :) Leírok párat:
-A férfi nem szőrösödik és nőies az alakja. Most csatolnék pár képet.:

 

-Lányos a viselkedésük.(szerintem ezt inkább hagyjuk)

-És persze a fiúkhoz vonzódnak de kérlek....Louisnak van barátnője:

 

Harrynek jelenleg nincs (*.*) de neki is volt, több is.:) 

 Szerintem ezt sem kell tovább ragoznom :)

Az pedig, hogy azt állítják, hogy rossz hangjuk van FELHÁBORÍTÓ! Szóval, hogy valaki ennyire botfülű legyen az már fergeteges. Komolyan mondom személyesen kísérném el a drága cikk "írókat" fülészetre, bár szerintem az orvos is sírva fakadna ha elmesélném neki ezt. 

Sajnálom a trágár szavakat de annyira ideges vagyok...:D Imádlak titeket <3

~13. fejezet - Zavartság

Sziasztok kincseim! :) Itt is a következő rész, remélem tetszeni fog!:) Iratkozzatok fel és komizzatok! Jó olvasgatást! xoxo

Jól indult a reggelem, ugyanis Harry puszilgatására keltem.
-Jó reggelt!-mondtam kómásan.
-Dél van!-nevetett Harry.
-Mmmm. Mióta vagy fent?-kérdeztem.
-1-2 órája! Remélem kényelmes volt a mellkasom!-kacsintott, majd beleütöttem a vállába. Egy határozott mozdulattal megfordultam, így háttal voltam neki. Erős kezeivel átkarolt a derekamnál és a fülemhez hajolt.
-Eszméletlen jó a feneked!-suttogta mire én felháborodtam.
-Harry..Neked csak a testem kell!-vágtam rá kicsit csalódottan.
-Ez nem igaz!-tiltakozott.
-Igen?! Akkor mond el mi tetszik a belsőmben!-fordultam felé, majd mélyen belenéztem gyönyörű szemeibe.
-Szeretem, hogy bátor vagy de közben törékeny, jószívű....-itt megfogta a fenekem mire rácsaptam a kezére.-És harcias!-nevetett fel.
-Miért nem bízom benned?-kérdeztem.
-Én bízom benned!-válaszolt majd megcsókolt.
Érzelmes pillanatunkat hamar megzavarta mély hangjával.
-Nekem...most mennem kell.
-Miért?-kérdeztem szomórúan.
-Dolgom van!-vágta rá azonnal érzelemmentesen majd felkelt és felvette a földön heverő ruháit. Néhány kétségbeesett pillantás után feltápászkodtam az ágyról, ami tele volt Harry férfias illatával. Egy szó nélkül kisétált az ajtómon mire én észhez tértem és utána mentem. Köszönés nélkül rontott ki a bejárati ajtón. Rá kiabáltam, amit pár bosszús pillantással jutalmazott.

-Harry!-néztem rá szomorúan-Vigyázz magadra!-nyögtem ki végre karba tett kézzel. Hirtelen megindult felém és egy hosszú csókot lehelt az ajkamra. Amikor szétváltunk, azonnal hátrafordult, beszállt a fekete Range Rover-be és elhajtott. Nem értettem ezt az egészet, mégis mi ütött belé?!Az egyik pillanatban még szerelmet vall a másikban meg váratlanul dolga lesz és elmegy, aztán pedig olyan szenvedélyesen csókol meg mintha utoljára tenné. Teljesen össze vagyok zavarodva. Remélem keresni fog. Hihetetlen, hogy pár nappal ezelőtt még a hátam közepére kívántam, most meg itt állok az ajtóban, a könnyeimmel küzködve, és bármit megtennék, hogy megcsókolhassam. Lehet, hogy túlreagálom. Biztosan keresni fog. Most lenyugszom, felmegyek a fürdőbe és áztatom magam, ez a legjobb dolog amit most tehetek. Kihasználtam, hogy Felicia és Stefan dolgozik, és max hangerővel hallgattam a kedvenc zenéimet. Egy óra fürdés után lehuppantam az ágyamra és keresgélni kezdtem a telefonomat a párnák közt. Meglepődve vettem észre, hogy a fekete Iphone-om nem...az enyém. Ez Harry mobilja és akkor ő valószínűleg az enyémet vihette el.Megszeppenve nyomkodtam a kijelzőt, amikor eszembe jutott, hogy a kis "telefoncsere" nagyon jól jött. Hamarosan újra láthatom!

~ 12. fejezet - A tiéd vagyok!

Sziasztok drágáim! Sajnálom, hogy mostanában nem hoztam részt, de nem volt túl sok időm :( Na de most itt a nyár és bepótolok mindent! Remélem tetszik a rész!:) Komizzatok xx.


Harry elnevette magát a kijelentésemen.
-Szeretnél aludni?-kérdezte mélyen a szemembe nézve.
-Később! Csináljunk valamit!-ugrottam fel.
-Vetkőzz vagy mersz!-vágta rá édesen.
-Rendben de te már hátránnyal indulsz!-rajzoltam kört a hasára mosolyogva.
-Hmm. Én kezdek! Vedd le a felsőd vaagy.....táncolj nekem!-nyalta meg az alsó ajkát.
-N-nem tudok táncolni!-tettem karba a kezem.
-Hát én nem rendes táncra gondoltam.!-kacsintott, mire egy szó nélkül lekaptam a felsőm. Kirázott a hideg attól ahogy végigmért, és imádkoztam, hogy ne nyisson be senki... Elég félreérthető ez a szituáció..
-Én jövök! Vedd le a farmered, vagy menj le Stefanhoz, és mond azt neki, hogy feleségül veszel!-nevettem.
Kisebb hezitálás után levette magáról a nadrágját.
-Hmm.. Vedd le a melltartód, vagy táncolj!!-vigyorgott.
-Na jó...Ülj le szépfiú!-leültettem az ágyra és bevetettem minden tánc tudásomat amiket filmekből szedtem.
-Szent szar!-törte meg Harry a már kínossá vált csendet, mire én befejeztem a táncot és elnevettem magam.
-Szerintem nyertem! Rajtam több ruha van!-nyújtottam ki a nyelvem.
-És mit szeretne a "győztes"?-jött  közelebb, majd rátette a kezét a derekamra.
-Aludni!-vágtam rá, mire Harry megforgatta a szemeit és nevetett. Nyomtam egy puszit az arcára és bementem a fürdőbe. Felvettem egy fehér felsőt és belenéztem a tükörbe. Sosem láttam még magamat ilyen boldognak. Egy fiatal és vad nőt mutatott a tükör. Szinte ragyogtam.

 

Elmélkedésem után visszamentem a szobába, ahol Harry a falon lévő képeket nézte. Beugrottam az ágyba és lekapcsoltam a villanyt. Harry kicsit elidőzött valamin aztán mellém feküdt. Amikor a ház előtt elment egy autó elegendő fény lett ahhoz, hogy meglássam Harry formás...fenekét. 

-Harry.. Te meztelen vagy?!-kérdeztem visszafojtva a nevetésem. Válasz helyett jóízűen hümmögött. Elvettem a párnám alól egy rózsaszín plédet és rádobtam.

-Hééé! Nem fázom!-förmedt rám viccesen.

-Én meg nem akarok meglátni....semmit!-válaszoltam.

-Nem vagyok szégyenlős!-vágta rá.

-Nem mondod?!nevettem majd megfordultam és lehunytam a szemem.

-Jóéjt!-mondtam halkan mire Harry szorosan magához húzott.

-Harry!-szóltam rá.

-Önző vagyok! Azóta akarlak, hogy megláttalak! Törékenyen szép vagy, őszinte, szellemes, csábítóan ártatlan... Bármeddig folytathatnám. Lenyűgözöl. Kívánlak, és a gondolat, hogy valaki másé legyél, olyan, mintha kést döfnének belém!-mondta majd sóhajtott egyet. Ez nagyon meglepett. Nem érdekelt, hogy meztelen, sem az, hogy megláthatnak. Felé fordultam és megcsókoltam. 

-A tiéd vagyok!-suttogtam majd megsimítottam az arcát. Egy hirtelen mozdulattal maga alá húzott és ajkait rátapasztotta az enyémre. A hátát kezdtem simogatni, majd mikor lejjebb csúszott a kezem rádöbbentem, hogy még mindig nincs rajta semmi.

-Harry! Vegyél fel valamit!-szakítottam meg a csókcsatát. Unottan lemászott rólam mire én eltakartam a szemem. Mikor visszajött ismét magához húzott, mintha soha nem akarna elengedni. Így aludtunk el.

~ 11. fejezet - Azok a bizonyos pillangók..

Sajnos most nem jött annyi komment, mint máskor és nagyon szomorú vagyok :( na de itt a következő rész, remélem tetszeni fog! Kommenteljetek!!xx

-Akkor kire?!-mosolygott rám idétlenül Felicia.

-Harrynek hívják és nagyon rendes!!-vágtam rá.

-Várjunk...Most a Harry vagy lánynév vagy bepasiztáál!-nézett rám csillogó szemekkel.

-Mondom, hogy csak barát!-forgattam a szemeimet.

-Persze, hogy átjöhet! Meg akarom ismerni a "barátodat"!-mutatott idézőjelet az ujjaival. 

-Lányok, lányok! Biztos jó ötlet ez?!-húzta össze a szemöldökét Stef, mire Felicia vállba bökte. 

Szórakozottan ugráltam el a szobámhoz vezető úton. Beugrottam az ágyamba és a párnáimba temettem az arcom. Mégis mit gondoltam?! Idehívok egy srácot?! A rohadt életbe, nekem teljesen elmentek otthonról!! Bár mondjuk....jól érzem magam...Sokkal felszabadultabb lettem és tudok lazítani vagy mi...Este nyolc óra volt..Írtam egy sms-t Harrynek, hogy jöjjön ha akar.. Pár perc múlva Felicia kiabált fel, hogy megjött ...a barátom. Gyorsan lefutottam, mielőtt Felicia elkezdte volna mutogatni a kiskori képeimet, aztán felinvitáltam Harryt a szobámba. Stefan eléggé szúros tekintettel nézett Harryre, amit gondolom Ő is észrevett. 

-Aranyos a nevelőanyukád!-szólalt meg végre a göndörke.-Főleg amikor azt mondta, hogyha megbántalak szétrúgja a formás seggem...

-Jesszus.-nevettem.

-Na és mit nézünk?-kérdezte vigyorogva, miközben végigmérte a már ismerős szobát.

-Mmm.Válassz te!-tettem elé a laptopom. Harry a Mártírok című horrorfilmet választotta.

-Ezt több országban is betiltották!-jegyeztem meg.

-De itt nem! Nyugi!-nevetett.

Befeküdtünk az ágyba és nézni kezdtük azt a borzalmat. Többször próbált közeledni, ölelgetett, simogatott, de mindig eltoltam magamtól azzal az indokkal, hogy nézze a filmet. Nagyon félelmetes volt a horror, többször eltakartam a szememet a takaróval. Egyszer mikor kibújtam a meleg pléd alól Harry felé pillantottam volna....csakhogy nem volt ott!

-Harry ez nem vicces!-mondtam idegesen majd előjött és rámugrott. Csikizett és harapdált. Mint egy rossz ötéves.

-Fejeeezd be!-mondtam visítva, de ő csak hümmögött. Látszólag eléggé élvezte. Hirtelen abbahagyta, majd mélyen a szemembe nézett. Annyira csábító volt, és aranyos...Megmarkoltam a mellkasánál a felsőjét és közel húztam magamhoz. Az ajkaink súrolták egymást. Nyelve utat tört magának a számban Kezemet az arcán pihentettem. 

A hasamban repkedtek azok a bizonyos pillangók és minden egyes porcikám bizsergett. Levegőhiány miatt váltunk el. 

-Aludj ma itt!-szólaltam meg és egy puszit nyomtam a szájára. Elmosolyodott a kijelentésemen, ami inkább parancs volt. 

-Örömmel!-válaszolta, majd ajkait ismét rátapasztotta az enyémre.

Körülbelül 10 perc csókcsata után lehámozta magáról a pólóját. Ámulva néztem izmos hasát és erős mellkasát.

-Kicsinálsz!-nyögtem két csók között. A nyakamat kezdte kínozni, amikor észbe kaptam. Eltoltam magamtól és lesütöttem a szemem. Harry elvigyorodott és nyomott egy puszit az arcomra. A pólójáért nyúlt, mire elkaptam a kezét.

-Ne! Jó leszel így!-haraptam bele az alsó ajkamba. 

~ 10. fejezet - Spontán

Sziasztok!:) Itt a 10. fejezet, remélem tetszik!:) Nagyon örülnék, ha lenne pár komment vagy feliratkozó!:) Jó olvasást! Komizzatok!!!<3 

Bementem a házba és bezártam mindent. Igen elég félős vagyok, de hisz ez London... Ledobtam azt a borzalmas cipőt és a ruhát. Melltartóban és bugyiban mászkáltam...Otthon édes otthon.

Fáradtan dőltem be az ágyamba, de aludni nem tudtam..Harry járt a fejemben...Nem szabad beleszeretnem!

                                                                         *

Reggel a beszűrődő napfény ébresztett. 8 óra. Remek.

Az ágyban lustán kezdtem el nézegetni a telefonom. Egy bejövőm volt Kattől.

"Mesélnem kell! 10-kor a téren!xx"

Nee! Ma lusta napot akartam tartani, de Kat valahogy ráérez a ezekre a dolgokra...Lementem a konyhába egy kis kajáért, de hiába, ugyanis a hűtő üresen nézett vissza rám..Éhen fogok halni, az már biztos..Szerencsére ma már jönnek Feliciáék...Felmentem, lezuhanyoztam és magamra kaptam valami ruha féleséget..Miután felvettem a napszemcsim, már indultam is.

Fél óra séta után a térre értem, ahol Kat már várt. Amint megpillantott mosolyra húzódott a szája és a nyakamba ugrott.

-Brooklyn Margarette Parker! El sem fogod hinni amit most mondani fogok!-húzta az időt.

-Nyögd már ki!-nevettem

-Nos...Harry megkérte Zaynt, hogy kérdezgessen engem rólad..-kacsintott.

-És mit mondtál neki?!-förmedtem rá, amin ő természetesen jót mulatott.

-Csak a telefonszámod...na meg a melltartóméreted...-kuncogott.

-Nagyszerű...Jesszusom..Azt nem mondtad el véletlenül, hogy milyen bugyit hordok?!-néztem rá idegesen.

-Most, hogy mondod....Igazán bejött neki, hogy a tangát pártolod!-nézett rám vigyorogva.

-Istenem.-simítottam meg a halántékomat.-Te nem vagy komplett!

-Ne akadj ki! N-na de nekem most mennem kell...-pillantott át a vállamon és már ott se volt. Értetlenül bambultam, majd hátrafordultam. Harry állt előttem vigyorogva.

-Szia szépség!-villantotta 100 wattos mosolyát.

-Umm.. Szia Harry...Honnan tudtad, hogy itt leszek?-kérdeztem kíváncsian.

-Kat mondta!-vágta rá.-Sétálunk?

-Menjünk...-sóhajtottam.

A csend egyre kínosabbá vált, muszáj volt megtörnöm.

-Hmm.. Nincs kedved ma átjönni hozzám filmet nézni?-kérdeztem mosolyogva...MIVAN?! MEGŐRÜLTEM?! Na jó ez túl spontán volt...

-Benne vagyok! És mit nézünk?-mosolygott.

-Hát...Szappan operát!-próbáltam komoly maradni de elröhögtem magam, ahogy Harry is.

-Horrort!-mondta bólogatva egy féloldalas mosoly kíséretében.

-Felejtsd el! Így is üldözési mániám van!-vágtam rá.

Harry nem válaszolt, csak vigyorgott. Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom a farzsebemben..Lehet, hogy bunkóság társaságban megnézni a bejövődet de...Mi van ha fontos?! Felicia írt.

''Brooklyn! Körülbelül 2 óra és otthon vagyunk. Hiányzol! F.xx"

Felicia tud sms-t írni?! Ez furcsa...Általában a képernyő feloldásával is problémája van..

-Umm Harry...Nekem most mennem kell..Este várlak!-mondtam mosolyogva.

-Rendben! Vigyázz magadra!-nyomott egy hosszú puszit az arcomra.

Elindultam haza, de még beugrottam a kisboltba. Jókislány módjára összedobok egy ebédet Feliciáéknak. Hazasiettem és elkészítettem az ételt. Már csak Felicia és Stefan hiányzik. A tálalás után belemélyedtem a mobilomba és alig vettem észre, hogy megérkeztek. 

-Sziaaaaaa Brooke!-kiabált bolondos nevelőanyukám.

-Sziasztok! Úgy hiányoztatok!-ugrottam a nyakukba.

-Hmm milyen jó illat van itt!-jegyezte meg Stefan... Na igen nem is Stefan lenne...

-Főztem nektek!- mosolyogtam

-Édes vagy! Na akkor lássunk hozzá!- dörzsölte össze a tenyerét Felicia.

Az evés közben hatalmas élménybeszámolót tartottak, amit én nagyon élveztem. Iszonyatosan aranyosak és jó látni, hogy ennyire szeretik egymást 20 év házasság után.

-Mmm. Kérdezhetek valamit?!-zavartam meg őket a beszélgetésben.

-Nyugodtan!-vágták rá egyszerre.

-Átjöhet az egyik barátom filmet nézni?!-kérdeztem félénken..

-Persze! Nagyon csípem Katet!-mosolygott Stef.

-Hát....N-nem éppen Katre gondoltam..... 

~ 9. fejezet - A vacsora

Sziasztok! Meghoztam a 9. fejezetet :) Elég hosszú lett! Jó olvasást! :) 


- Harry! - néztem rá komolyan.
- Légyszíves! - mosolygott.
- Na jó! - sóhajtottam.
- Legyél csinos! - nevetett, majd nyomott egy puszit az arcomra. - Most megyek! 8-ra itt vagyok! - kacsintott.
Miután elment lehuppantam a kanapéra. Lehet, hogy mégsem olyan bunkó, mint gondoltam. De majd kiderül. Kicsit bűntudatom van Kat miatt. Felhívom.
" Szia Kat! Csak annyit akarok, hogy sajnálom! "
" Semmi baj szívem! Elég gáz voltam! "
" Már megszoktam! " - nevettem
" Jó, tudom! "
" Nem jössz át te bolond? "
" 10 perc! " - mondta és letette a telefont.
Nem viccelt, ugyanis már itt is volt. Kinyitottam az ajtót és a nyakamba ugrott az én bolond barátnőm. Leültünk a kanapéra. Én még mindig köntösben feszítettem.
- Na és mi van azzal a Zayn gyerekkel? - kérdeztem vigyorogva.
- Képzeld, ő teljesen más! - közelebb hajolt - Még le sem feküdtünk!
- De hát egyszer nála aludtál! - néztem rá megdöbbenve.
- Nem történt semmi! Nagyon be voltam állva és ő csak hazavitt. Én persze egyből rámásztam, de leállított. - nevetett Kat.
- Te tiszta hülye vagy! - nevettem.
- Mondj újat! És te hogy állsz Harryvel? - bökött meg.
- Hagyjál azzal a majommal! Jut eszembe... Megígértem, hogy elmegyek vele vacsorázni. - mondtam és a tenyerembe temettem az arcom.
- Tudod már mit veszel fel? - kérdezte
- Hát szerintem egy farmert és valami blúzt. - mondtam komolyan.
- Sejtettem! Öltözz! Vásárolni megyünk! - kacsintott.
Sóhajtottam egyet, majd felmentem a szobámba. Felkaptam magamra egy pólót és egy farmert.

Hűű, nagyon laza lettem... Fél óra múlva meg is érkeztünk a plázába. Semmi kedvem nem volt vásárolgatni, de Kat össze vissza rángatott. Kibírhatatlan. 2 óra bolyongás után megtaláltuk a tökéletes ruhát. Vagyis Kat találta meg. 

- Éhes vagyoooook! - nyafogtam

- Akkor menjünk be a Nando's-ba! Nem akarom, hogy úgy zabálj a randin, mint egy disznó!

- Ez nem randi!! Csak egy baráti kajálás! 

Kat válaszként csak egy nagyot nevetett. Mikor végeztünk az evéssel mindketten hazamentünk. Semmi kedvem az egészhez és a ruha is rövid. Gondoltam mielőtt elmegyek relaxálok egyet. Beültem a forró vízzel teli kádba. És a kedvenc zenéimet bömböltettem. Imádom ezt.

Elég hamar elment az idő. Már csak 1 órám maradt "készülődni". Igazából engem nem érdekel a külsőm... A belső tulajdonságok sokkal fontosabbak. Felvettem a kiválasztott ruhát és kiengedtem hosszú hajamat. 

Nem igazán szeretem a magassarkú cipőket, de Kat királykisasszony megparancsolta, hogy egy fekete platformos cipőbe kell mennem. Jesszusom. Alig tudok benne járni. Feltettem egy kis szempillaspirált és szemhéjtust. Ennyi elég is. Sőt... Mikor végeztem pár perc múlva csengettek. Gyorsan lerohantam, persze még cipő nélkül. Mikor kinyitottam az ajtót egy gyönyörű zöld szempár mért végig. Ismét kirázott a hideg. 

- Gyönyörű vagy! - nézett rám vigyorogva.

- Ne folyjon a nyálad szépfiú! - nevettem, mire ő megforgatta a szemeit majd újra elvigyorodott.

- Mehetünk? - kérdezte

- Persze csak felveszem a... cipőm... - forgattam a szemeim.

Kiléptünk a házból és persze én egyből megbotlottam. Ha nincs mellettem Harry, hogy elkapjon tuti pofára esek. 

- Jól vagy? - kérdezte Harry, miközben erős karjával engem tartott.

- Öhmmm... Igen! - válaszoltam elpirulva.

Harry kinyitotta nekem a kocsiajtót. Meg kell hagyni nagyon szép autója van. Az út csendes volt. Harry az országutat figyelte én pedig... Őt... Csodálatos vonásait, dús szempilláit és telt ajkait bámultam. Természetesen lebuktam.

- Ne bámulj ennyire! Zavarba hozol! - nevetett.

Csak én lehetek ekkora nyomorult. Minek bámulom? Nem értem magamat, de nem tudom róla levenni a szemem... Megérkeztünk. Kinyitotta nekem az ajtót. Egy meseszép étterem eldugott asztalánál foglaltunk helyet. Az egész helyiség bézs színű volt és tele volt gyertyákkal. Harry egy úriember vagy mi... Na jó, nem túlzok.

- Mesélj kicsit magadról! - törte meg a csendet Harry

- Mit szeretnél tudni? - kérdeztem mosolyogva. 

- Mindent! Mi a kedvenc színed meg ilyenek?! - mondta vigyorogva.

- Szeretem a meleg színeket! - mondtam kínosan. 

- Hmmm... És van most valakid? 

- Na, helyben vagyunk... Nem még egyetlen pasim sem volt...

- Hát én ezen szívesen változtatnék! - mondta vigyorogva.

- Harry! Mi csak barátok vagyunk! - válaszoltam elpirulva.

- Ha csak barátok vagyunk, miért tudom milyen ízű a csókod? - kérdezte önelégült mosollyal az arcán.

- Hanyagoljuk ezt a témát! Mesélj magadról! - tereltem a szót.

Nagyon jól elbeszélgettünk. Sokat nevettem a sztoriain. Elmesélte, hogy kiskora óta pucéran alszik és azt is, hogy macska bolond. Mikor kifelé tartottunk hirtelen átkarolta a derekam. 

- Hazaszeretnél menni? - kérdezte édesen

- Nem! Inkább sétálnék... Veled! - pirultam el ismét.

Elmentünk a parkba, ahol én már nem bírtam. Ledobtam a cipőmet és mezitláb tipegtem, amin Harry nagyon jól mulatott. Fél óra után leültünk egy padra. Harry "úgy" nézett rám. Nem tudom mit érzek iránta, de olyan jó vele lenni. Elmélkedésemet Harry mély hangja zavarta meg. 

- Elég durva, hogy már smároltunk, de még a teljes nevedet sem tudom. - kuncogott aranyosan.

- Brooklyn Margarette Parker. - mondtam vigyorogva.

- Hmmm... Brooklyn, mint a város. - mosolygott. 

- Igen, az árvaházban adták ezt a nevet. - mondtam kicsit szomorúan. 

- Akarsz róla beszélni? - kérdezte komolyan, miközben egy árva könnycsepp gördült le az arcomon.

Gyorsan letöröltem és egy mosolyt eröltettem magamra.

- N-nem... Harry... Én nagyon jól érzem magam. - mondtam mosolyogva.

- Megismételjük? - kérdezte széles vigyorral az arcán.

- Igen! - mosolyogtam majd megöleltem. 

Kicsit meglepődött, de őszintén szólva én is. A haza vezető út megint csendes volt.

- Majd hívlak! - mondta.

- Oké! De várjunk csak! Honnan tudod a számom?? 

- Hát a barátnődtől kértem el. 

- Kat... Na mindegy. Köszönöm ezt az estét! Vigyázz magadra! - mondtam nyugodtan.

- Jó éjszakát! - intett, majd elhajtott.